Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Egykét szó a' Váltó-Jog körűl

66 sekre lépni a1 végett, hogy azokra is a' vásárok' egyik kiváltsága, t. i. az igazság' tűsténti kiszolgáltatása alkalmaztathassék. Mivel pedig az illyen adósságleveleknél az egyházi jogban gyökerezett tilalomnál fogva: kölcsöntöl kamatott venni, — mindig uzsoráskodás gyanittatott, és ennél fogva az usurariae pravitatis exceptiónak hely engedtetett, ez pedig a' hol némi igazzal tétetett, mindig a' rendes perlekedést maga után húzta, noha ellenben szabad volt a" pénz beváltásáért felpénzt 's amannak az egyik vásártól a' másikig nélkülezéseért hasznot — gain de főire — venni, — azért az illyen vásári adósságlevelek szinte váltóleveleknek neveztettek, és hogy ezen nevezés némiképen igazoltassék, igérte az adós a' felvett summának más pénz nemében! visszafizetését, Mivel azonban azokkal sok visszaélések történtek, nem volt nagy becsők , sok helyen meg is voltak tiltva, 's minthogy egyik vásártól a' másikig forgatás nélkül hevertek, száraz, vagyis holt váltóleveleknek — Cambia sicca, mortua — neveztettek, melly nevezetók mái napig meg maradt. 'S így eredt, 's űzetett a' váltó ügy a' vásárokon De a' kereskedés' kiterjesztése a' váltó intézet', 's váltótörvénynek elfogadását olly fokhelyeken is divatba hozta, hol vásárok ugyan nem tartattak, de hol pénzváltók léteztek, vagy hol a' kereskedők már rendes szabályok, és kereskedő űgybeli törvényszékek alatt állottak, és igy találjuk mára' 13-ik században a'Florencziaknálannak nyomát, a' 11-ik században látjuk azt Olasz % Franczia és Spanyol országban rendesen elfogadva. Azon okokhoz, mellyek a' vásári váltólevelek mellett egyátaljában harczoltak, tudniillik, hogy váltók