Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Egykét szó a' Váltó-Jog körűl

67 voltak többnyire intézők, és intézettek, vagy hogy azzal, ki váltólevelet kiadott, ugy mint a' váltóval bánatott, 's hogy a' követelés illyen esetekben , mint felébb mondatott, mindig világosnak tekintethetett, járultak még azok is, hogy a' kormányok, 's fejedelmek kereskedő helyeiknek hitele' megállapítására,'s megerősítésére a'vásári helyek' példája szerént, az igazság' tüsténti kiszolgáltatását nem csak tanácsosnak látták, de szükségesnek tapasztalták. Majd nem ugyan azon időben a' váltólevelek' engedményezése a' váltólevél' hátán (azért „indossamentura") is divatba jött, hihetőleg elején a' vásárok végén történni szokott öszveszámításokból, és a' tartozásoknak általruháztából, melly engedményezések által az elején igen egyszerű váltó ügy szövevényesebbé ugyan, de a' váltóleveleknek forgatásba hozása miatt kiterjedtebbé, és valóban üdvössé vált. Es igy lassanlassan kiképeztetett a' váltójog: a' szokásokból, és az egyes peres esetekben hozott végzésekből eredtek irott törvények; legelőször Barcellonában a' 14-ik, században, Olaszország' majd nem minden tartományiban a' 15-és 16-ikban; a'Német birodalomban, a'17-ik század elején. Austriában az első irott váltótörvény a'birodalom' német tartományai számára 1717-ben adatott ki (noha váltó intézet, 's váltó jog már régen azelőtt a' törvényes szokásban divatozott) és 1763-ban bocsátotta ki Mária Theresia a' még mai napon fenálló közönséges váltó törvényt. Nem czélom a' váltójog' minden tulajdonságai 's árnyéklataiba beereszkedni; egy tekintetet kivánok csak 5*