Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Egykét szó a' Váltó-Jog körűl

65 mentségére szolgálhat az: hogy a' közép korban a' sze­mélyes szabadság egyátaljában nem igen nagyra becsül­tetett, de még inkább az: hogy az elszökött adós' előke­rülése , vagy megperelése a1 közlekedés' nehézsége miatt majd nem lehetetlen lett volna. Az adósság'világossága több­nyire könnyen bebizonyítható volt, minthogy a' kereske­dők akkor irni nem igen tudván, szerződéseiket a' vásári bíróság előtt tették. Azon kivül az Hlyen, pénz váltó ál­tal kiadott rendelmény hiteles oklevélnek tekintetett, melly ugy mint azon szerződések, mellyek vásári bíróság — conservateur de főire — előtt 's anuak pecsétje alatt kőitek, vásári kiváltsággal bírt. — Egyéberánt a1 szó — lettera de Cambio — mutatta, hogy az adósság vál­tásból eredt, mellyben a' váltó a' pénzt előre megkapta, hogy azt másutt visszafizettesse, 's igy ezen pénz csak letételnek, nem pedig kölcsönnek, mellyben akkor min­dig uzsoráskodást gyanítottak, tekintetett. A' váltó tehát semmivel sem menthette meg magát, mint nem fizethe­téssel, mellyért azonban szabadsága' elvesztésével la­kolt meg. Abból könnyen magyarázható a' váltótörvény' szi­gorúsága azon Intézett — Trassatus — ellen is, ki a' rendelmény elfogadása után a' fizetést elmulasztotta; mert előrebocsátva, hogy a' váltótörvény szigorúsága elejénte vásári váltóleveleknél divatozott, az intézett az elfogadás által vásári adósságot tett, mellynek nem fize­tése esetében vele azonképen bántak, mint más nem fizető adóssal. Majd nem ugyan azon időben kezdték a' közönséges adósságoknak is a'fizetések'napjait vásárokra kitűzni, sőt a' vásárok' idejének pajzsa alatt álszerzödé­TJieniií. III. füzet. 5

Next

/
Thumbnails
Contents