Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Historiai 's közgazdálkodási pillanatok a' pénzre

24 kély becsű pénzt ^felére devalválni, de még ezen intézmény sem hozhatta azt jobb hitelbe, mig végre kénytelenségből jobb pénzzel váltatott föl. Az 1526-i országgyűlés határozá ezt, melly egyszersmind fő- 's jószágvesztés' büntetése alatt a' Cseh-, Morvaországban, és Silésiában veretett hamis pénznek behozatását ugy, mint már az 1533-i a' régi jó dénárok' kivitelét a' külföldre eltiltotta, mert e1 volt a' rosz pénz'veretésének következménye külkereskedésre nézve, hogy a' teljes értékű ezüst kivitetett, 's helyébe hamis, nemtelenebb érczvegyü — hasonértékü a1 folyamatban levővel — hozatott be, mi az ország'szegénységet csak növesztette. így boszuljameg a' pénz mind azon hibákat, mellyeket kezelésében rövidlátásu, szűkkeblű tervek okoznak. Ha a' pénzroszabbítás — ezen a' középkorban minden gyászos következései mellett is számtalanszor gyakorlatba vett kincstári intézkedés, a' polgárosodottabb Európában többé nem tartozik is a' péuzügykezelők' mesterségeihez*), mindazáltal mai időkben sem tiszták még nemzetünkben a' pénzröli fogalmak , mi annál veszélyesb , minél bizonyosabb, hogy minden , a1 nemzeti gazdálkodás ellen elkövetett hiba, káros következményei által, maga magát megboszulja. *') Ezen kincstári fortély Törökországban el nem avult még, anynyira, hogy ott minden kereskedési vállolat csak európai pénzre számíttatva biztos, mert a' párák1 mindig ingadozó ára miatt, minden időt kívánó vállolatnál a' számítás lelietetlen, 's az áruk' megtartása néba jövedelmesb, mint többszeri , haszonnal tett eladásuk , mert leszállván időközben a' pénz' becse, a' haszon kárrá válhatott.