Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 3. szám - Historiai 's közgazdálkodási pillanatok a' pénzre

l'rivát társalkodásban és köztanácskozásnál számla' lanszor halljuk hazánkban a' szavakat: „szegények vagyunk a' gazdag Magyarországban, mert pénzünk nincs/'' pedig ezen következtetés olly silány, hogy csak akkor válik igazzá, ha megfordítjuk és mondjuk: pénzünk nincsen, — mert szegények vagyunk a'természettől minden áldással gazdagon megajándékozott Magyarországban. Smith Ádám szerint, pénz és bor csak ott hibázhatik, hol a' embereknek eszközeik nincsenek megvevésére, vagy hitelök kölcsönözésére; hol az egyik ezek közül megvan , ott pénz olly kevéssé hibázhatik, mint bor, ha szükségünk van reá, — 's azért a' pénzhiány feletti panasz nagyobbi észint csak javakhiány feletti, és addig tart, mig pénzért felcseréltethető javakat nélkülözünk. Mert a1 pénz, mint értékképviselő, mindig oda húzódik, hol nagy az érték , és számosok cseréltetései a' közlekedésben. Kopár és természetlen ország, mellynek ipara virágzik, magához húzhatja könnyen a' pénzt a' természet' minden ajándékival bővelkedő hazából, melly mesterséges és mindig növekedő szükségeit külről kapja > 's annak cseréül egyebet vissza nem küldhet termesztményeinél, mellyek mindig egy átmérőü mennyiségben teremnek , mig fényűzés és szükségek idővel mindinkább szaporodnak. Számos példákban bebizonyíták ezeket a' tőrténetek. Mig a' keleti kereskedés felső Olaszország', Holland' 's Anglia' gazdagságának főalapja, sőt hol ezen összeköttetés megszakadt, az általa ébresztett ipar's mozgékony gyári élet századok után is fenmaradott ezen országok' számos városaiban, mellyek földmivelésre szoríttatva,