Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)
1837 / 1. szám - Ügyvéd
16 mutattuk, így csak a* felvállalás' napjától az első feleselés" nap ra tétetnék által, 's csak új kapu táratnék. kibúvhatni az ügyből. Innen, az ügy' fel nem vállalása ellen szóló szabály kikerülhetlenül ama másik szabályra vezet, melly mind azon adatokat előterjesztetni parancsolja, miket ügyére nézve kedvezőknek tart a'védencz; előterjeszteni ennek auctoritásából, az értesítés' pontosságának előleges megvizsgáltatása nélkül is. Azon ellenvetésre, hogy az ügyvédnek gyakran ollyasfélét kell állítania, mit való talannak gyanít, azt válaszoljuk, hogy neki gyanúján megnyugodni, nincsen joga. Azon ellenvetésre , hogy neki néha ollyasfélét kell állítania, mit valótalannak hisz, válaszunk azt, hog-y tiszte rfem ol~ 1 vas dolgok' állításában áll, miket valóknak hisz, hanem ollyasokéban, mik valók gyanánt terjesztettek elejébe a' fél által. Az ügy' vitele nem alapúi felölök! individuális hitén, 's védenczének követelését nem e' hitalapra építi. Aztán az ügyvéd, ki azt állitja, hogy valónak hisz olly ügyet, mellyet nem tart annak, megszegi az igazságot, \s épen menthetetlen cselekvényt követ el. Dr. Paleyúgy szól az ügyvédről „mint ki védenczének ügyét igaznak állítja, vagy igaznak véli." O az ügyet igaznak állithatja, sőt igaznak állítani tartozik, mert azt úgy cselekszi, mint ki védencznek képét viseli; de az ügy' igazságábai önhitével előállani nincsen joga, hanemha valóban igaznak hiszi. Mert különben kivetkőznék képviselői characteréből, mellyben egész kötelessége, és egész védelme áll; és öu személyében állana elő, 'e ez meg nem fér tisztével.
