Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

15 „az igaztalan ügy' íel nem vállalásának" nevezgetnek, akkor az említett angol bírák még csak egyszer sem hallatták volna az igazság' szavát; 's mi jóval fontosabb, mind azon nemes példányai a' tanúitságnak és okoskodásnak , mik azon gyászos időben a' jog' őrzésére szolgáltak, oda vesztek, és az önkénynek végre csak ugyan sükerúlt lerontatása még tova halasztatott volna. — Azon kétségbe nem vonható tételből, hogy az ügyészet elkerülhetetlenül szükséges az igazság' kiszolgáltatására, következik ama' szintúgy tagadhatatlan másik, hogy az ügyvéd egyáltaljában nem bíráskodhatik az ügy' felvállalásakor 's foganatot amaz első tétel csak e' második által nyer. Azon esetek, mellyekben az ügy1 vitele tilos, már felébb jeleitettek ki; de ezeken túl egyáltaljában nem korlátolhatni az ügyvéd' kötelességét. Ez világos magából az alapszabályból, melly az ügyek' válogatás nélküli felvállalását egyenesen parancsolja. Mert ha joga volna, hajszálhasogató pontossággal előlegesen fontolgatni védenczének mindenik ügyét, hogy igazsága iránt megnyugodhassék: akkor az ügynek felvállalása után, néuielly esetekben, puszta játékká válnék az egész védelem. *S csak ugyan nem volna lényeges különbség az ügy'vitelének egyenes megtagadása, s annak olly czélbóli felvállalása között, hogy megmondhassuk védenczünknek, miképen ügyét a' bíróság' elejébe lélekisméretesen uem terjeszthetni, vagy — a' mi egyre megy ki — hogy bizonyos részek alaptalanoknak látszván , azokat elhagyni kelletik. Az előleges vizsgálat, mellynek — ugy tekintvén azt, mint lehetségest, — rosz következményeit ki