Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

szenteli; "s azt teszi, azt cselekszi érettök , mit hasonló képességgel és tudománnyal felruházva, cselekednének ők mag-ok. Ezáltal segédére van az ügyvéd a' bírónak, mert a' kérdéses tárgy,akár törvényt, akár tettet illessen az, így tisztábbra hozatik; ezáltal nyer a' közönség, mert viszonylag rövid idő alatt döntetik el az ügy; de nyer mindenek felett az igazság, mert némi egyenlőség áll bé a' felek között, 's ezeknek testi vagy lelki történetes miségeik nincsenek béfolyással az ítéletre. A' tárgynak e1 nézőpontjából közvetlenül foly az is, hogy az ügyvéd épen nem önszemélyében jelenik meg a" biró előtt; 's hogy bár mit állítson is feleselésközben, azt úgy kelletik tekinteni, mintha azon fél által mondatott volna, mellynek képét viseli. O maga ez a' fél, törvényismerettel , alkalmazási ügyességgel, 's az eset' adatainak előadási tehetségével felkészülve. Ennélfogva bár mit hozhatott volna fel maga mellett igazságosan a' fél, mind azt fogja képében igazságosan elmondani az ügyvéd. Lesz, a' ki azon ellenvetést fogja tenni, hogy ámbár a' fél igazságosan elmagyarázhatja a' törvényt, tudatlanságból ; az ügyvédnek mindazonáltal, mint törvénytudónak, arra nincsen joga; 's hogy még az illető fél sem állithat ollyas tételeket valóknak, miket eleve hamisaknak tud, és hogy ennélfogva az ügyvédnek adatokat elcsavarni nem szabad. — Már, a' törvényt mi illeti, tétovázás nélkül megvalljuk, hogy az ügyvédnek nincs joga, ollyasmit, törvényre hivatkozva, állítani,