Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

6 Kitetszik innen, hogy lehetetlen, tiszti védők nélkül kiszolgáltatni az igazságot; mert láthatja kiki, hogy nem csalhatatlan bírák előtt gyakran a' mellett fog leszállani a' mérleg, kinek természetes képessége, törvénytudománya, vagy pörlekedési gyakorlottsága az ellenfél' ebbeli tulajdonait felülhaladja. Legyen bár a1 bíró olly jártas a' törvénytudományban, 's olly ügyes annak alkalmazásában, hogy semmi fogás által törvényes tárgy körül meg nem csalattathatik, valyon mint fog nyomára jutni a' tett' és az adatok' szóbeli elcsavarásának? Képzeljünk magunknak egy czudar, de álnok embert, ki eléggé ügyes, fogásait eltakargatni, pörben egy félénk asszonnyal, egy jámbor paraszttal, vagy más elaggott személlyel, kit megbántott volt, vagy kinek ártani készül: — igen természetes, hogy a' czudar, bírát és felet egyiránt kijátszani fog. Aztán, eme' fél talán épen nem akadályoztatik megjelenni a' biró' elejébe, de a' másik igen, kor, betegség, vagy olly foglalatosság által, melly reá nézve fontosabb a' kérdésben forgó tárgynál. Mind ezeknél fogva világos, hogy a' jogkiszolgáltatáshoz szükséges olly testület, mellynek tagjai azok' jogainak fenntartására ügyeljenek, kik magok magokat nem védelmezhetik,'shogy szükséges fog maradni mindazon javítások után is, mellyek a' jogtudomány' elméleti és gyakorlati részeiben történhetnek. Az ügyvédkar , mond d'Aguisseau cancellár,olly régi minta' bíróság, olly nemes mint a' rény, olly szükséges, mint az igazság. — E' panegyris való, 's forrása olly fényes, hogy megáll magában. Az ügyvéd, tiszténél fogva, a' feleknek képviselője ; tudományát, tapasztalását és ügyességét nékik