Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - A fizetési meghagyásból folyó végrehajtásokról

66 tartozik-e vagy sem akkor, amikor a fizetési meghagyást neki kézbesítették, melyre különben is szigorúbb volt az előírás, amennyiben a kézbesítőnek ki kellett tanítania az állítólagos adóst arra, hogy a fizetési meghagyás ellen joga van ellentmondással élni s hogy ez megtörtént, azt a vétíven jeleznie kellett. Ennek dacára még adott neki a törvény egy harminc napos határidőt, mely alatt ellentmondhatott s ha ezt megtette, akkor került csak perre az ügy s az előjegyzett jelzálogjog a per jogerős befejezéséig maradt eredeti állapotában. A Pp. 598. §-ának indokolása kiemeli az okokat, melyek a kétszeres ellentmondást szükségessé teszik. A kiemelt okok meggyőzők, mert ha a perben van kétszeri idézésnek — kereset és ítélet — helye, akkor sokkal inkább kell fizetési meghagyás esetén is kettőnek lenni, annál is inkább, mert az adós tudatlanságával és megbánomságával naponta találkozunk. A kisebb összegekre irányuló fizetési meghagyások nagyobbára úgy végződtek, hogy az adós addig várt, amíg ingatlanait hitelezője meg nem támadta. Amint a jelzálogjog előjegyzéséről értesült, vagy fizetett, vagy pedig bíró elé vitte ügyét. Jogerős befejezés után a perbíróság további megkeresése döntött az előjegyzett jelzálogjog sorsán. Vagy törültette azt. vagy mint igazoltat, bekebeleztette. Voltak ezek közt az előjegyzett jelzálogjogok közt olyanok is. melyek kimaradtak a nyilvántartásból s ezek még ma is — és ki tudná még mennyi ideig — maradnak a betétekben. A tkvi hatóságok — mert a polgári bíróság további intézkedését várták — nyilván nem tartották az igazolási határidőt. A polg. bíróság, mert — a legtöbb esetben — már csak az összeg csekélységére való tekintettel is — érdemben nem tárgyalt s a per szünetelővé vált. az iratokat irattárba helyezte. Jogsérelem senkin sem esett. A hitelező beérte azzal, hogy követelésével bejutott a betétbe. Csuk a betétek szenvedtek, mert oly bejegyzésekkel vannak telítve, amelyek tárgytalanok. A Pp. 604 §-a az 1893: XIX. t.-c. 13. §-ában jelzett azt a korlátozást, hogy a fizetési meghagyásból kifolyó végrehajtás csak a követelés biztosításáig terjedhet s hogy így ez a végrehajtá^ csak biztosítási végrehajtás joghatályával bír — elejtette. A törvény életbelépte óta tehát nincs helye fizetési meghagyásból kifolyó végrehajtás útján jelzálogjog előjegyzésnek, hanem kielégítési végrehajtási zálogjog bekebelezésének.