Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 7-8. szám - A végrehajtási zárlat alatti ingatlanok hasznosításáról

el egyöntetűen zárlati ingatlanok hasznosítása körül? Végre abban állapodtak meg, hogy kizárólag csak haszonbérlet útjáni hasznosítást javasolnak, s minden más javaslatot meggátolnak. Mert nekik nincs bizalmuk a zárgondnoki kezelésben; másrészt meg nekik legbiztosabb jövedelem a haszonbérleti összeg bevételezése! íme, ezek a törvény rendelkezéseit nem respektálják. Végrehajtást szenvedő érdekeit figyelmen kívül hagyják, bármily kárt okozzanak is erőszakos eljárásukkal. Zárgondnokot rábeszélik, hogy ne kövesse a bírói utasítást, a bevételt pedig ne bírói letétbe helyezze, hanem betétkönyvre helyezze el intézetüknél, mert így több kamatot hoz a befizetett összeg! A bíróságnak folyton a legélesebben kell őrködni ily tendenciák ellen, hogy a törvény rendelkezésének érvényt szerezzen. Örökös fenyegetésekkel kell zárgondnokot kötelességének teljesítésére szorítani, mi az eljárást természetesen igen megnehezíti. Az épületek hasznosítása egyszerűbb és könnyebb lefolyású. Itt a hasznosítás módja csak bérbeadói lehet. De itt is jobb, ha helyi szokás szerinti előzetes hirdetések után zárgondnok szabad kézből adja bérbe megközelítőleg meghatározott áron. A nyilvános bírói árverés mellőzendő. Inkább a községi elöljáróság által megtartandó árverés foganatosítandó, épp úgy, mint a földeknél, azzal a különbséggel, hogy nagyobb házaknál az épület egy-egy családnak szolgálható lakrészei külön-külön adandók bérbe. Fontos kérdés az, vájjon az épület lakrészeire tekintettel, mily terjedelmű lehet a zárlat? A végrehajtást szenvedő által lakott szobák s mellékhelyiségek ennek birtokában hagyandók-e? Továbbá az iparüzlet folytatására szükséges műhely szintén zár alá vehető s végrehajtást szenvedő mindezektől megfosztható-e? Joggyakorlatunk végrehajtást szenvedőnek társadalmi állásához, s a családtagok számához képest annyi lakrészt biztosított, amennyi okvetlenül szükségesnek mutatkozott. Az ezt fölöző lakás zár alá vétetett. Amint az 1908. évi 41. t.-c. 2. §-a végrehajtást szenvedőt a legszükségesebb ingói, élelmiszerei, bútorai stb. tekintetében a foglalás alól mentesíti, épp úgy joggyakorlatunk — a szükséges lakás-, műhely- és mellékhelyiségek tekintetében védelemben részesítette — addig küakoltatásról csak az 1881. LX. t.-c. 180. §-a rendelkezik jogerős árverés esetén. A zárlatra vonatkozó törvény-