Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 5-6. szám - A telekkönyvi hatóság szerepe a kisajátítási kártalanítás körében. 2. r.

35 tulajdonosának. Igen természetes azonban, hogy azért ezeket a jogosultakat is rendszerint meg kell hallgatni, mert csak így tisztázható az, hogy Fennforognak-e a külön kártalanítás fenti előföltételéi (megszűnés stb.). Igenlő esetben azonban ezek a jogok akkor is figyelmen kívül hagyandók, ha külön kártalanításukra nézve a telek kártalanítási árának letételéig semmi sem történt, mert a törvény imperative rendelkezik (külön „kártalanítanánk" ), a telek kártalanítási árából tehát ezeket a jogosultakat kártalanítani nem szabad. Ami már most a többi tehertétel szerint jogosítottakat illeti, — hát ezek és a telekkönyvi tulajdonos között mindenesetre egyezséget kell megkísérlendőnek tartani. Amennyiben ez a kísérlet eredménnyel nem járna, az alábbiak mutatkoznak megfonto!ásra ajánlandóknak. Még a lejárt jelzálogos követelésekről sem mondható, hogy azok a- kártalanítási összegből az árverési vételár felosztásánál irányadó elvek szerint feltétlenül kielégítendők. Hiba volna ugyanis szem elől téveszteni, hogy árverés esetében túlnyomóan a telekkönyvi tulajdonos mulasztása, szórványosan (önkéntes árverés esetében) az ő akarata idézi elő a telek pénzzé tételét, hogy tehát a telek biztosítékként való megszűnésének mindig a telektulajdonos az oka. Ezért azután a telek vételárának fölosztásánál a részesedők között ő is a legutolsó, neki jut a maradvány, míg a többi jogosult, — amennyire lehet — teljes kielégítést kap. Kisajátításnál a dolog egészen másképpen áll. A kisajátításról a telekkönyvi tulajdonos éppoly kevéssé tehet, mint a jelzálogos hitelező, vagy másféle „tkvi érdekelt'". A kisajátítás mindig Aöréráekből történik (K. T. 1. §.). De éppen ezért az ebből eredő — áldozatként minősülő — hátrányt az érdekelt jogosultak mináenikének viselnie kell. Egyáltalán nem volna igazságos azzal csupán a tulajdonost terhelni, mert miért legyen a kisajátított telekre jogosultak közül éppen és egyeáül a tulajdonos az, aki a kisajátításnak — hogy úgy mondjuk, — a levét megissza?! Azután, miként fentebb már kiemeltük, a jelzálogos követelések kény szer kielégítését kisajátítás esetében semmiféle jogszabályra sem lehet alapítani. A jelzálogos hitelezőt a jelzálogul szolgáló telek részben vagy egészben történt kisajátítása a követelése biztosítékától részben vagy egészben megfosztván ennek a veszteségnek a pótlása az. amiről tulajdonképpen szó van, aminek pedig