Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 1-2. szám - A kisajátító tulajdonjogának előjegyzése

8 sem találkozunk oly gyakran a törvény semmibevételével, mini hazánkban. A K. T. 42. §-ának végső bekezdésére vonatkozólag is többször lehetett hallani, hogy az nem módosította a telekkönyvi jogszabályokat, amelyeknek alapjául tehát a kisajátító által bemutatott, bekebelezésre alkalmas szerzési okiratok alapján helye van a kisajátító tulajdonjoga telekkönyvi bekebelezésének is, Hát ez egyenes negligálása a törvénynek! Az klézett törvényhely világosan mondja, hogy ,,a kisajátításra vonatkozó szerződések vagy egyezségek alapján ... a kisajátított területekrev nézve szerzett tulajdonjognak előjegyzését kérelmezni" áll csak jogában a kisajátítónak. Mihelyt tehát kitűnik a kisajátító által a] telekkönyvi hatósághoz bemutatott szerzési okiratokból, hogy azok kisajátításra vonatkoznak: az ilyen okiratok alapján bekebelezést a telekkönyvi hatóság törvénysértés nélkül el nem rendelhet. Csodálkozni kell különben azon, hogy a kisajátítók még annyival is törődnek, hogy tulajdonjogi bekebelezést eszközöljenek ki. Hiszen nálunk a legtöbb kisajátítás űt-, töltésépítés és folyók kanyarulatainak átvágása miatt megy végbe, és ha az ilyen kisajátítások esetében a vállalati művet létrehozzák, vagyis az útat és töltést megépítik, az átvágást végrehajtják (hogy történhetnek ezek a K. T. 45. §-a ellenére? — az rejtély), — akkor már nyugodtan alhatnak, az elfoglalt területek visszakövetelésétől, elárverezésétől nem kell tartaniok, hiszen ha ezeket a bíróság el is rendelné, a közigazgatási hatóság bizonyára kidobná a hatalmába került útról a bírósági végrehajtót, átvágásoknál pedig hová hordta már a víz az elfoglalt területeket, a tulajdonjogok tárgyait, a jelzálogokat! De az ilyen közérdekű építmények megbolygatásával kapcsolatos dologi igényeket már a bíróság is átváltoztatja kártérítési igényekké, csakhogy helyénvaló-e ilyen perekre kényszeríteni a telektulajdonosokat és a jelzálogos hitelezőket?! Sági János telekkönyvvezető úr utalt arra, hogy a K. T. 42. $-ának végső bekezdése alapján elrendelt előjegyzésnek csak quantitative megjelölt részletdarabokra (tehát pl. a 325. hrsz., 250 Q-öl területű részletből 30 D-ölre) lejegyzés és a lejegyzett résznek árjegyzése nélkül való foganatosítása zűrzavarossá leszi a telekkönyvet, miért is ő csak egész részletre szeretne előjegyzési adni. Hát nincs is annak helye, hogy a részletnek csak egy részére