Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 1-2. szám - A kisajátító tulajdonjogának előjegyzése

4 ben engedtetik meg, amelyben a kisajátítás feljegyzésének helye nincs, — mert máskülönben az az észszerűtlenség állana fenn, hogy ugyanarra a célra két eszköz szolgálna, noha ezek közül egy is elegendő a cél elérésére. És valóban ezt kell megállapítanunk, ha a K. T. 42. §-ának szóban forgó kétféle, vagyis a kisajátítás feljegyzéséről és a kisajátító tulajdonjogának előjegyzéséről szóló rendelkezéseit figyelmesen összehasonlítjuk. A kisa játítás feljegyzésének a K. T. 42. §-ának első bekezdése szerint „szabályszerű kisajátítási terv alapján" van csak helye. A §. végső bekezdése ellenben kisajátítási tervet egyáltalán nem említ, hanem akként intézkedik, hogy az előjegyzés „a kisajátításra vonatkozó szerződések vagy egyezségek alapján" kérelmezhető. Az előjegyzés engedélyezésének tehát arra az esetre kell vonatkoznia, amelyben a kisajátítónak még nincs szabályszerű kisajátítási terve, hanem csak olyan „szerződések vagy egyezségek" — mint a törvény mondja — vannak a kezében, amelyekkel a kisajátítandó területet (részben vagy egészben) annak telekkönyvi tulajdonosai mindenikétől külön-külön szerezte meg, szedte mintegy össze. Ez az az eset, amelyre a törvényhozó az előjegyzést tárgyazó szóban forgó szabályának megalkotásakor gondolt. A korábbi kisajátítási törvényben (1868 : LV. t.-c.j a szóban forgó két eset megkülönböztetve nincs. Nem is volt erre szükség, mert a korábbi törvénynek idevonatkozó 24. §-a szerint a kisajátítás hatályának általánosítása a kisajátítási vonalba eső részletek számait kimutató kérvény alapján foganatosított telekkönyvi széljegyzéssel történt. Ehhez tehát nem kellett sem kisajátítási terv, sem „szerződések vagy egyezségek". Minthogy azonban mostani kisajátítási törvényünk megalkotásakor ilyen alapon nem találták megengedhetőnek a kisajátítás feljegyzését, hanem abban a nézetben voltak, hogy ehhez szabályszerű kisajátítási tervet kell követelni: az ennek elkészülte előtt végbement szerzésekre nézve a kisajátítás feljegyzése joghatályának elnyerése végett legmegfelelőbbnek mutatkozott a feljegyzés helyettesítéséül a tulajdonjogi előjegyzés engedélyezése. Azt lehetne ellenvetni, hogy a K. T. 32. §-a, úgy 38. és 40. §-ainak második bekezdései szerint a kisajátítási terv egyezséggel is megállapítható, s miután a 42. § .végső bekezdése általában csak „egyezségek"-ről szól, ezek közé érteni kell a tervmegállapító