Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 1-2. szám - A kisajátító tulajdonjogának előjegyzése

3 "biztosítékot a feljegyzésnél?! Hiszen ha már a feljegyzés is megszabadítja a kisajátítót attól, hogy minden újabb telekkönyi jogosulttal elülről kezdje az alkudozást, akkor a kisajátító már a feljegyzéssel megkapja azt, amire voltaképen szüksége van. Tulajdonjogi biztosításra nem szorul, mert ezt már a kisajátítási joga is megadja neki: „Kisajátítás által az ingatlannak . . . tulajdonjogi . . . szereztetik meg", mondja a K. T. 10. §-ának első bekezdése. Aki tehát a kisajátításhoz jogot nyer, az egészen bizonyos lehet afelől, hogy a kisajátítani szándékolt földterület az övé lesz. feltéve, hogy annak árát megfizeti. A kisajátítási jog elnyerése tehát lényegileg éppen olyan feltételes tulajdonszerzés, mint a tulajdonjog telekkönyvi előjegyzése. Sőt ennél értékesebb, mert a feltétel teljesedése kisajátítás esetében nem függ mástól, csak a kisajátítótól. Ha ez képes és kész arra, hogy a kártalanítási árat megfizeti, akkor bizonyosra veheti, hogy hozzájut ahhoz a földterülethez, amelyet ki akar sajátítani. A tulajdonjog telekkönyvi előjegyzése" esetében ellenben a tulajdonszerzés feltétete: az illet ") telekkönyvi tulajdonos nyilatkozata, vagy hatósági határozathozatal (tkvi rdt. 95., 101., 102. §§.). tehát mindig idegen elhatározás és cselekvés. A feltétel teljesedése tehát mindenesetre bizonyosabb az előbbi, mint az utóbbi esetben. Nem tulajdonjogi biztosítás kell tehát a kisajátítónak, hanem a kisajátítás hatályának általánosítása, vagyis a kisajátításnak mindenkivel szemben hatályossá tétele. És ennek a felismerése rávilágít arra az útra, amely a tárgyalás alá vett törvényhelynek, vagyis a K. T. 42. §-a végső bekezdésének helyes értelmezéséhez vezet. Ha ugyanis a kisajátítónak tulajdonjogi biztosításra szüksége nincs, akkor —• mivel az értéktelen kedvezményezés szándékát a törvényhozóról feltételeznünk nem szabad, — ebből okszerűen más nem következhetik, mint az, hogy a K. T. 42. §. végső bekezdésében engedélyezett tulajdonjogi előjegyzésnek ugyanaz a hivatása, mint a kisajátítás feljegyzéseinek, vagyis a kisajátítás hatályának általánosítása. Csakis amennyiben erre alkalmas, van értéke a tulajdonjogi előjegyzésnek a kisajátítóra nézve. (Kérdés tárgya sem lehet természetesen, hogy a tulajdonjogi előjegyzés erre alkalmas, hiszen minden dologi jog — tehát a legfőbb dologi jog, a tulajdonjog is — absolut, általános hatályú jog.) De ha ez így van, akkor a kisajátító tulajdonjoga előjegyzésének csak úgy van értelme, ha az egészen más. vagyis olyan eset-