Telekkönyv, 1916 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1916 / 3. szám - A kisajátítási jog telekkönyvi feljegyzéséről. 1. r.

iítási, hanem a kártalanítási eljárásra (id. t.-c. IV. fejezel) is kiterjed.1 ' Az 1881: XL1. t.-c. 42. §-ának első bekezdése szerint a kisajátítás feljegyzését „a kisajátítási vállalat jogosítva van a kisajátítási jog elnyerésének igazolása mellett, a szabályszerű kisajátítási terv alapján" kérni. A kisajátítás előzetes feljegyzése egyáltalán nem kelléke a kisajátítás címén szerzett tulajdonjog bejegyzésének. Ha a kisajátító és a kisajátítást szenvedők között a kisajátítási eljárás körébe eső kérdésekben egyezség jön létre, a kisajátító mindjárt tulajdonjogi ' A telekkönyvi betétszerkesztési Utasítás (19665/1893. ÍM. sz. rend.) 30. §-uak ötödik bekezdése szerint a betétszerkesztési előmunkálatok (1891: XVI. t.-c. 4—6. §-ok) foganatosítása végett kiküldött betétszerkesztési közegnek ki kell nyomozni, hogy az illető ,,község területén vasút, csatorna vagy körút létesítése végett kisajátítási eljárás van-e folyamatban." Kérdés, hogy itt is az 1881 : XLI. t.-c. 34—40. §-aiban szabályozott eljárást kell-e csak érteni, vagy általában a kisajátítást? Az Utasítás 30. §-ának idézett 5-ik bebekezdése felváltva, majd „kisajátítási eljárás"-ról. majd ,,kisajátításiról .szól. Ebből, valamint abból a körülményből, hogy a nyomozás célja az, hogy az igazságügy miniszter a betétszerkesztési eljárást esetleg mindaddig felfüggessze, amíg a kisajátított területeket a kataszterben kitüntetik, illetve azokat a telekkönyvben lejegyzik, — már pedig ezt az eredményt a kisajátítási eljárás mellőzésével kötött egyezség is létrehozhatja: azt kell következtetni, hogy az Utasítás a „kisajátítási eljárás"-t nem a törvényben körülírt értelemben veszi, tehát nemcsak a kisajátítaaidó területek kijelölésére irányuló hatósági eljárást érti alatta, hanem a kártalanítási eljáráson kívül azokat a magánintézkedéseket is, amelyek a kisajátítandó teriiletek megszerzésére irányulnak. Az Utasítás nem ad felvilágosítást arra nézve, hogy miből álljon a kisajátítás kinyomozása. Kimerítő útmutatást nem is igen lehet erre nézve adni. A törvényhatósági közigazgatási bizottság csak az 1881 : XLI. t.-c. 32. §-ának második bekezdése értelmében megindított kisajátítási eljárásról adhat felvilágosítást. A községi elöljáróságnak sem lehet tudomása minden kisajátításról, s az ő közlése különben sem hiteles. Leghelyesebb a. telekjegyzőkönyvnek gondos átvizsgálása után a kisajátítási és kártalanítási eljárásra illetékes hatóságoknál, szükség esetén pedig a kisajátítást engedélyező minsizternél tudakozódni. Vasutak, közutak és csatornák létesítésére az 1881: XLT. t.-c. 1. §. 1—3. számai s az 1890: I. t.-c. 61. §-a szerint a kereskedelemügyi miniszter; mezei közös dülőútak létesítésére azi 1894: XII. t.-c. 39. §-a szerint a földmívelésügyi miniszter ad engedélyt. Néhai Horváth Dezső betétszerk. telekkönyvvezető e folyóirat 1907. évi 4-ik számában szóvátette annak az esetnek különösen nehézséggel járó felismerését, amikor a már korábban kisajátított területek megnagyobbodása kiszélesítése, kibővítése végett újabbi kisajátítás történik. Ennek a. körülménynek esetléges fennforgását tehát igen tanácsos szenielött tartani.