Telekkönyv, 1916 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1916 / 3. szám - A kisajátítási jog telekkönyvi feljegyzéséről. 1. r.

34 títás esetére is kiterjesztené. A VI. fejezet pedig mitsem szól a kisajátítás feljegyzéséről. Lássuk most a törvény 42. §-nak egyes rendelkezéseit. Először is az első bekezdés a kisajátítási jog feljegyzéséről, a második bekezdés ellenben a „kisajátítás" feljegyzéséről beszél. Vájjon melyik belyes a kettő közül? Tudjuk, hogy a tkvi rdtás 104. §-a szerint telekkönyvi feljegyzés tárgyát „viszonyok és tények" alkotják. Tehát nem jogok. (Egyetlen kivétel az átalakítási szabályrendelet 7. §-a b) betűjének sokat vitatott tulajdonjogi feljegyzése.) Ama „viszonyok és tények" feljegyzésének pedig egyszerű figyelmeztetés, vagy joghatály-kiterjesztés a célja. A kisajátítási itörvény idézett §-nak második bekezdése szerint a kisajátítás feljegyzése ,,azon hatállyal bír stb." A feljegyzés tehát nem keletkeztet nyilvánkönyvi jogot (a kisajátítási jog — mint mindjárt látni fogjuk — telekkönyvön kívül szereztetik), hanem a folyamatba tett kisajátítást mintegy közhírré teszi, és hatályát ezáltal mindazokra kiterjeszti, akik a feljegyzés után szereznek telekkönyvi jogot. Széltében divatozik mégis a kisajátítási jognak a kisajátító javára való feljegyzése, annak a látszatát keltve, mintha a kisajátítási jog a nyilvánkönyvi jogokkal azonos tekintet alá esnék, — és okozva ezzel kételyeket ilyenféle kérdések tekintetében: vájjon lehet-e helye a kisajátítási jog átruházásának, öröklésének, terhelésének stb. A helyes eljárás tehát az, ha nem a kisajátítási jogot, hanem azt a körülményt jegyzik fel, hogy a telekkönyvileg kijelölt részletekre, vagy valamely részletnek nagyság szerint meghatározott részére nézve kisajátítás van folyamatban. Hogy kit illet a kisajátítási jog, azt egyáltalán nem szükséges a bejegyzésben kitenni. Aki kíváncsi erre, nézze meg a vonatkozó iratokat. A feljegyzés célja egyedül az, hogy a kisajátítást abszolút hatállyal ruházza fel. Evégből tehát csak az szükséges, hogy a kisajátítás folyamatban létét a telekkönyvbe feljegyezzük. Az már egészen mellékes, hogy ki a kisajátító. Nem helyes feljegyezni azt sem, hogy kisajátítási eljárás van folyamatban. Kisajátítási eljárás alatt ugyanis az 1881: XLI. t.-c. 32. és 33. §-ai szerint csupán e t.-c. 34—40. §-aiban szabályozott eljárás értendő. Már pedig az id. t.-c. 42. §-ának fentebb már említett második bekezdése szerint a feljegyzés nemcsak a kisajá-