Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 5. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény egynémely intézkedéséről

57 állapothoz ma a földművelésügyi miniszter engedélyét kérni komolyan szóba sem jöhetne. Jelentékeny változásokat rendiéi a törvény az osztatlan közös legelők telekkönyvezésénél. Ahol még nem volt betétszerkesztés, telekkönyvi átalakítás, vagy általános helyesbítés, s ahol a közös legelő a volt úrbéresek, nemesi kisbirtokosság stb. nevén, vagy tévesen1 a politikai község nevén áll, ott az alakítandó társulatok lesznek telekkönyvi tulajdonosok, s a társulati tagok (részes felek) illetőségeit nem a telekkönyv tartja nyilván, hanem a közokiratilag kezelt társulati névjegyzék. Az felelne meg a törvény intentiónak, ha a társulattá alakult összes osztatlan közös legelőket így lehetne telekkönyvezni. Ez azonban lehetetlen az olyan helységekben lévő közös legelőkre, ahol ezek akár a telekkönyvi rendtartás 52. és 55. §§-ainak, akár a 40.101/1881. I. M. vagy a 45.041/1889. I. M. sz. rendeleteknek megfelelő módon, vagyis akként vannak telekkönyvezve, hogy az egyéni illetőség tulajdonjoga vagy magában a közös ingatlanokat tartalmazó telek jegyzőkönyvben, vagy pedig erre csak utalva külön egyéni telekjegyzőkönyvekben van a részes felek javára bekebelezve és különbözően megterhelve. Ezekre az osztatlan közös legelőkre jnézve a társulati tagoknak, mint társtulajdonosoknak illetőségeit továbbra is nyilvántartja a telekkönyv s ezek az illetőségek ezután is jelzálogi terhelés tárgyai lehetnek. Nincs remény tehát, hogy ezek a tulajdoni közösségek valaha alkalmasak lennének a törvény 23. §-a szerinti alakulat létesítésére; hacsak a törvényhozás tilalmat nem állít az egyénenkénti illetőségek további megterhelése elé, vagy módját nem találják a bekebelezett jelzálogos követelések s egyéb jogoknak másnemű biztosításával (esetleg ezeknek csak a használati jogra való korlátozásával) a közös telekkönyveket fölszabadítani a bekebelezett terhek bilincsei alól. Ilyen módozatokat azonban a már szerzett jogok csorbítása nélkül közmegnyugvásra alig lehetne statuálni. Miután pedig az országban 10.369 úrbéri, közbirtokossági és hasonló jellegű közösség létezik, s ezek túlnyomó nagy részében az egyéni illetőségek a fennebb hivatkozott szabályoknak megfelelően vannak telekkönyvezve; beláthatatlan időkig ilyenekként is kell azokat kezelni. Éppen ezért az 1913. évi X. t.-c. 83. §-ában 1 Nem tévesen! L. 1854. július 23-iki helyszínelési utasítás 61. §. 3. pontját. Szerk.