Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 5. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény egynémely intézkedéséről

55 felett, — mint azok, akik legelőbeli illetményeiket annak idején kihasíItatták.1 Csak abban különböznek, hogy az ő közösen kezelt ingatlanuk közös telekjegyzőkönyvekben és területileg meghatározott arányban áll a nevükön, — emezeké pedig egyéni és kizárólagos tulajdont képez. Kétségtelen, hogy ez a két úgynevezett társasági legelő az 1913: X. törvénycikk 3. szakaszának rendelkezése alá esik, s ezekre nézve a társulattá alakulást a tulajdonosok kétharmadrésznyi többségének kérelmére rendelheti el a földmüvelés ügyi miniszter. Semmiféle jogszabály nem kötheti meg a tulajdonosoknak telekkönyvileg is biztosított szabad rendelkezési jogát, mert ők szerzett jogaik tekintetében nem jöhetnek kedvezőtlenebb helyzetbe, mint azok a volt úrbéres társaik, illetve jogutódaik, akik a közös legelőbeli összes illetményeiket annak idején kivették. Az már más kérdés, hogy közgazdasági érdekek nem-e tennék kívánatossá, hogy ezen közös tulajdont képező legelők továbbra is ilyenekké konzerváltassanak; de ez a közérdek az egyéni tulajdon sérelmére nem érvényesülhet. Mindazonáltal ezen tulajdonközösségben lévő és maradó ingatlanok tekintetében a hivatkozott törvény és ezzel kapcsolatos rendeletek módosítására nézetem szerint szükség volna, s erre alább visszatérek. Az meg merőben félreérti a törvényt, aki a község, mint erkölcsi testület által, a volt úrbéresek részére kiadott közös legelőből annak idején egyesek illetményeiből vett és kihasított ezer holdon felüli ingatlant is a törvény rendelkezése alá akarja vonni és csak azon az alapon, mert az valamikor közös legelő volt. Hisz a községnek, mint jogi személynek, ez egyéni tulajdona, s azt mezőgazdasági célokra hol bérbeadás, hol házikezelés által hasznosítja. Tehát a község itt olyan magántnlajdonosként szerepe], mintha azokat az ingatlanokat más akárki szerezte volna meg. 1 Tévedés! Nem csupán az összes úrbéreseknek kiadott és osztatlan állapotban levő legelő tekintendő úrbéri közös legelőnek, hanem minden olyan terület, amely a birtokrendezéskor úrbéri legeidként adatott ki, ha ez nem is az összes volt úrbéreseké, illetve ezek jogutódaié, hanem közülök csak egynémelyeké. Az eredet dönt. Ezen pedig mit sem váltó/ tathat az, hogy a legelő valamikor nagyobb volt. de egyesek illetménye abból korábban kihasíttatoü. • Szerk.