Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 5. szám - Szükseges-e a kézjegy hitelesítése a perenkivüli telekkönyvi eljárásban? [2. r.]

51 Hogy mit és mennyire bizonyított az ilyen okirat, azt csak az 1893 : XVIII. t.-c. 77. §-a, (mely e törvény 215. §-nak 9. és 10. bekezdése szerint a rendes eljárásban is alkalmazandó volt) mondotta ki ekképpen: „Ha á magánokirat aláírása, illetőleg az 1868 : LIV. t.-c. 167. §-ának c) pontja szerint alkalmazott kézjegy valódisága nem tagadtatik (61. §), vagy bebizonyíttatik, az aláírást megelőző szöveg az ellenkező bebizonyításáig valódinak vélelmezendő, kivévén, amennyiben az okirat külső hiányai vagy rendellenességei (74-. §) e vélelmet lerontják." Az 1868 : LIV. t.-c. 167. §-ának megfelelő okirat tehát bizonyította az aláírást megelőző szöveg valódiságát, vagyis azt, hogy az aláírónak az okiratban foglalt nyilatkozata csakugyan az aláírótól származik. (Emellett tehát még külön bizonyítás tárgya, hogy ami a nyilatkozatban megtörténtnek mondatik, az valóban meg is történt. Ez az úgynevezett tartalmi valóság.) Bizonyította pedig az ilyen okirat a valódiságot annyira, hogy a valódiság vélelmezendő volt, vagyis a bizonyító fél a valódiságot bizonyítani nem tartozott, de csak akkor, ha az okiraton rendellenességek nem voltak. A vélelem azonban ellenbizonyítással le volt rontható. Az alábbiakból ki fog tűnni, hogy mindezek kiemelése és hangsúlyozása fontos. Tehát jól jegyezzük meg: az erdélyi telekkönyvi rendtartásban említett peres eljárási szabályok szerint a föntebbi alakban kiállított magánokirat bizonyítékul szolgált arra nézve, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot magáévá tette (szövegvalódiság), de a bíró nem volt köteles erre nézve az okiratot teljes bizonyító erejűnek elfogadni, hanem a szövegvalódiságot csak vélelmezni, és ezt is csak akkor, ha az okiraton külső hiányok vagy rendellenességek nem voltak. A magyarországi telekkönyvi rendtartás 67. §-ában az erdélyi rendtartás 67. §-ában foglalthoz hasonló utalást a perrendtartásra, — nem találunk, de előjegyzésre a magánokirat a magyarországi rendtartás 87. §a szerint is csak úgy lévén alkalmas, ha ,,a polgári rendtartás szabályai szerint bizonyítékul szolgálhat": úgy kell venni, hogy ez a bekebelezésre való alkalmasságnak is kelléke, mert lehetetlen, hogy a bekebelezéshez kevesebb kellék legyen szükséges, mint az előjegyzéshez. Amit tehát az erdélyi rendtartás 67. §-ával kapcsolatban föntebb elmondottunk, az áll a magyarországi rendtartás hatályterületén is.