Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 5. szám - Szükseges-e a kézjegy hitelesítése a perenkivüli telekkönyvi eljárásban? [2. r.]

52 A telekkönyvi bekebelezésre és előjegyzésre való alkalmasságnak tehát mind a két rendtartás hatályterületén egyformán közös kelléke az, hogy a magánokirat úgy legyen kiállítva, hogy az a peres eljárásban bizonyítékul el legyen fogadható. Minthogy azonban a perenkívüli telekkönyvi eljárásban a telekkönyvi hatóságnak nincs módja megállapítani, hogy a magánokirat kiállítója tud-e olvasni s érti-e az okirat nyelvét, s hogy ekként szükség van-e adott esetben az 1868 : LIV. t.-c. 168. §-ában előírt kellékre: bátran mondhatjuk, hogy olyan okiratoknak, amelyek a peres eljárásban bizonyítékul szolgálhatnak, a telekkönyvi perenkívüli eljárásban csak azokat kellett eddig érteni, amelyek az 1868 : LIV. t.-c. 167. §-ának megfeleltek. Minthogy továbbá az ebben a 167. §-ban előírt kellékek a telekkönyvi rendtartások 82. §-aiban (amelyek tudniillik a bekebelezésre szükséges alaki kellékeket írják élő) elősorolt kellékekben mind megvannak, — de azokon kívül a 82. § a bekebelezéshez még egyéb kellékeket is követel (az okirat keltét, hogy a tanuk férfiak legyenek stb.): azt kell megállapítani, hogy ha az okirat csak annyi kellékkel volt ellátva, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy a peres eljárásban bizonyítékul elfogadják, —• akkor az ilyen okirat alapján csak előjegyzésnek volt helye, vagyis az ilyen okiratot a telekkönyvi rendtartás csak az előjegyzésre fogadta el alkalmasnak. [A magyarországi rendtartás ezt egészen világosan kifejezi, amidőn csak az előjegyzésnél utal a perrendtartásra.) Ha már most a dolog úgy állana, hogy a telekkönyvi rendtartásnak a perrendtartásra való szóbanforgó utalásában perrendtartás alatt az új perrendtartás volna értendő, még pedig akkéntr hogy bizonyítékul szolgálható okirat alatt a Pp. 317. §-ának megfelelő okiratot kellene tekinteni: akkor odajutnánk, hogy az előjegyzésre való alkalmassághoz még több alaki kellék kellene, mint a bekebelezésre való alkalmassághoz! Ez képtelenség. Lehetetlen, hogy a perrendtartásra való azt az utalást, amelylyel a kevesebbet akarják kifejezni, fölhasználják most a több követelésére! Dehát, amint láttuk, ez már azért is a legnagyobb mértékben helytelen volna, mert a Pp. 317. §-a a telekkönyvi rendtartások kérdéses utalásainak egyáltalán nem felel meg A Pp. 317. §-a nem az egyáltalán bizonyítékul elfogadható okiratok kellékeit