Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - Szükséges-e a kézjegy hitelesítése a perenkivüli telekkönyvi eljárásban? [1. r.]

43 újításnak az is, hogy a zugirászkodást nagy mértékben megakadályozza és legnagyobb előnye az, hogy a népet reákény szeri ti az írni és olvasni tanulásra. Előreláthatólag igen sok helyen vagy ki fogja kerülni a telekkönyvi referensnek figyelmét ez az újítás, vagy az 1912:LIV. t.-c. 13. §-ának miniszteri indokolására támaszkodva, a kézjeggyel ellátott, de nem hitelesített magánokiratok alapján is a telekkönyvi bekebelezést vagy törlést el fogja rendelni, minek következménye egy helytelen és ingadozó joggyakorlat lábrakapása lesz. Nemcsak anyagi érdekünket mozdítjuk elő, hanem hazafias kötelességet is teljesítünk, midőn erre a körülményre az illetékes közegek figyelmét felhívjuk és a helytelen joggyakorlatot megakadályozni igyekszünk. /^Szükséges-e a kézjegy hitelesítése a perenkivüli telekkönyvi eljárásban? Irta: Rojcsek Sándor kir. járásbíró. Jóllehet a Pp. 13. §-nak végbekezdése úgy rendelkezik, hogy a Pp. a perenkívüli telekkönyvi ügyekre nézve fennálló külön szabályokat — a f elébb vitel i fórumoktól eltekintve — nem érinti, és az ezt a rendelkezést magyarázó miniszteri indokolás világosan kiemeli, hogy különösen nem érinti a Pp. 317. §-a a tkvi rdtásnak ama rendelkezéseit, amelyek a bekebelezés alapjául szolgáló magánokirat kellékeit határozzák meg : mégis vannak "olyanok, akik a Pp. 317. §-a I. bekezdésének 3. pontjában foglalt azt a szabályt, hogy a kézjegynek hitelesítve kell lenni, a perenkivüli tkvi eljárásra is erőnek erejével ki akarják terjeszteni oly módon, hogy a kézjegyes aláírású okirat alapján csak akkor van helye a tkvi bekebelezés elrendelésének, ha a kézjegy hitelesítve van. Nehogy ez a nézet a gyakorlatban tért hódítson, — a kérdéssel tüzetesen foglalkozni kell. A Pp. 317. § I. bek. a kézjegy hitelesítését a teljes bizonyíték kellékeként kívánja meg, ami azt jelenti, hogy a hitelesített kézjegyes aláírású okirat — ha a többi törvényes kellék is megvan — a tartalom valóságára nézve olyan bizonyíték, amely kiegészítésre nem szorul. A Pp. 317. §-a tehát korántsem tagadja meg a bizonyító erőt a nem hitelesített kézjegyű aláírással ellátott