Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - Az uj polgári perrendtartás 317. § 3-ik pontjának befolyása a bekebelezés alapjául szolgáló magánokiratok alaki kellékeire

41 c) pontjára, moly eddig a kézjegynek bírói vagy közjegyzői hitelesítését az 1868:LIV. t.-e. 167. §-ának rendelkezéseivel egyértelműen nem kívánta meg. Az elmondottak után tehát, véleményem szerint, ott, ahol az ügynevezett erdélyi telekkönyvi rendtartás van érvényben, a bekebelezés alapjául szolgáló okiraton az írni nem tudó kézjegyét bíróilag vagy közjegyzőileg feltétlenül hitelesíttetni kell s ez oly lényeges kellékét képezi a magánokiratnak, mely nélkül a bekebelezés meg nem adható. Lássuk már most, hogy ott, ahol az 1855. december 15-én kelt igazságügy miniszteri rendelettel életbeléptetett telekkönyvi rendtartás van érvényben, feltétlenül szükséges-e, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló magánokiraton az írni nem tudó kézjegye hitelesítve legyen. Ezen kérdés megvilágítása céljából szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy- ott, ahol a törvény formát, alakszerűséget követel, ennek háromféle hatályt tulajdoníthat: érvényességi, bizonyítási és kereshetőségi hatályt. A törvényből mindig tájékozást nyerünk az iránt is, hogy a formának mily hatályt kíván tulajdonítani. A formai kellék rendeltetése az, hogy az idegen akaratnak befolyását távol tartsa, a kényszerítésből, elváltoztatástól, hamisítástól megóvja, hogy az egyén valódi akaratának szolgáljon biztosítékul. Ezt célozza a Pp. 317. § 3. pontja is, amint annak indokolásából is kitűnik, mely szerint: „Az írni nem tudó egyének tekintetében még nagyobb óvatosság szükséges és a visszaélés könnyűsége igen nagy. Az a nehézség, amibe a hitelesítés kieszközlése kerül, a visszaélések meggátlására s a jogbiztonság védelmére irányuló törekvéssel szemben figyelembe ném vehető. A 317. §-ban előírt kellékek szerint kiállított okirat teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy kiállítójuk az abban foglalt nyilatkozatokat magáévá tette, ami annyit jelent, hogy a kiállító a nyilat kozatot a saját nyilatkozatának elfogadja és magával szemben irányadónak kívánja tekinteni.'' A Pp. 317. §-a tehát az abban előírt alaki kellékeknek érvényességi és bizonyítási hatályt tulajdonít, miként ugyanilyet tulajdonított az 1868.LIV. t.-c. 167. §-a is az abban előírt alaki kellékeknek. Az 1885-iki igazságügy miniszteri rendelettel kibocsátott telekkönyvi rendtartás nem intézkedik olyan világosan, mint az