Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - Az uj polgári perrendtartás 317. § 3-ik pontjának befolyása a bekebelezés alapjául szolgáló magánokiratok alaki kellékeire

38 valamint más okiratok alapján is, amelyek a Pp. 317. §-ának megfelelően nincsenek ugyan kiállítva, de külső alakjukban mint okiratok jelentkeznek. Ezt a nézetünket arra alapítjuk, hogy a Pp. 318. §-a kimondja azt, hogy ,,az olyan okiratok bizonyító erejét, amely nincs a 317. §-ban megszabott alakban kiállítva, a bíróság a 270. § értelmében szabadon mérlegeli." Minthogy ezek szerint az alakszerütlenül kiállított okiratok is szolgálhatnak bizonyítékul, nincsen törvényes akadálya annak, hogy az ilyen okiratok alapján a telekkönyvi hatóság előjegyzési adhasson. Összevonva az elmondottakat s kartársainkat érdeklő joghelyzetet meghatározva kimondhatjuk, hogy a Pp. 317. §-a csak a magánokiratok bizonyító ereje szempontjából állított fel az eddigénél szigorúbb szabályt, de a telekkönyvi rendtartásnak az okiratok alakszerűségei tekintetében felállított rendelkezéseit meg nem változtatta és így jövőben is lehet bekebelezést kérni olyan okirat alapján, amelyet a kibocsátó fél kézjegyével látott el, ha az okirat a tkvi rdts által előírt egyéb feltételeknek megfelel, két tanú előttemezésével van ellátva, akik közül az egyik mint néviró szerepel. Az uj polgári perrendtartás 317. § 3-ik pontjának befolyása a bekebelezés alapjául szolgáló magánokiratok alaki kellékeire.* Irta Lukács Izsó dr. topánfalvai kir. közjegyző. A folyó évi január hó 1-én megjelenő Közlöny ,,Közlemények * cimű rovatában az új polgári perrendtartásról többek között a következőket olvashatjuk: „A perenkivüli telekkönyvi ügyekre fennálló szabályok egyebekben érintetlenül maradnak. így különösen nem érinti a Pp.-nak a teljes bizonyítékot képező magánokiratok kellékeit megállapító 317. §-a, a telekkönyvi rendeleteknek azokat a rendelkezéseit, amelyek a bekebelezés alapjául szolgáló magánokirat kellékeit határozzák meg." Ezek a sorok az új polgári perrendtartást életbeléptető 1912:LIV. t.-c. 13. §-ából és ennek miniszteri indokolásából vannak szószerint átvéve. Az 1912 :LIV. t.-c. 13. § utolsó bekezdése * Kir. Közjegyzők Közlönye 1915 febr. 1-én megjelent 2. számából.