Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - Az uj polgári perrendtartás 317. § 3-ik pontjának befolyása a bekebelezés alapjául szolgáló magánokiratok alaki kellékeire

39 a következőképp szól: ,,A perenkívüli telekkönyvi ügyekre fennálló külön szabályok egyebekben érintetlenül maradnak." Ehhez a miniszteri indokolás a következő magyarázatot fűzi: „A perenkivüli telekkönyvi ügyekben fennálló külön szabályokat a polgári perrendtartás egyebekben nem érinti. így különösen nem érinti a polgári perrendtartásnak a teljes bizonyítékot képező magánokiratok kellékeit megállapító 317. §-a a telekkönyvi rendeleteknek azokat a rendelkezéseit, melyek a bekebelzés alapjául szolgáló magánokirat kellékeit határozzák meg." (81—83. §§.) A miniszteri indokolásból tehát az következnék, hogy. — bár az új Pp. 317. § 3. pontja szerint az írni nem tudó által kézjegyeit okirat csak akkor bir teljes bizonyító erővel, ha a kézjegy bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van, a bekebelezés alapjául szolgál akkor is, ha a kézjegy hitelesítve nincs. Ügy látszik, hogy a miniszteri indokolás megfeledkezett az új Pp. 317. § 3. pontjában írt lényeges újításról, mert máskép nem lehetne megérteni azt, hogy akkor, amidőn az írástudatlan által kötött jogügyletről szóló okirat kellékeit, hogy a perben teljes bizonyítékul szolgáljanak, óvatosságból és a visszaélések meggátlása miatt, szűkebb keretek közé szorítja; ugyanakkor a nyilvánkönyvi jogok szerzése és megszüntetésének alapjául szolgáló magánokiratoknál meghagyja a tágabb kereteket. Véleményem szerint a miniszteri indokolás az új Pp. 317. §. 3. pontjával szemben meg nem állhat. Hogy ezen álláspontomat beigazoljam, tekintettel arra, hogy hazánkban kétféle telekkönyvi rendtartás van érvényben, mindkettő hatályosságának területén lévő szabályokat össze kell egyeztetnem az új Pp. szabályaival. Mint erdélyi ember szűkebb hazámat helyezvén előnybe, lássuk tehát elsősorban, hogy ott, ahol az 1870. február 5-én 264. eln. szánni igazságügyminiszteri rendelettel életbeléptetett, úgynevezett erdélyi telekkönyvi rendtartás van érvényben, az új Pp. 317. § 3. pontja erre milyen befolyást gyakorol? Az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendtartás 67. §-a a következőkép szól: „Bekebelezések és előjegyzések csak oly eredeti okiratok alapján történnek, melyek azon fél irányában, aki ellen a bejegyzés eszközöltetik, a polgári törvénykezési rendtartás határozatai szerint bizonyító erővel bírnak." Az új Pp. 317. §-ának 3. pontja szerint pedig, ha a magánokirat írni nem tudó egyéntől ered, az teljes bizonyító erővel csak