Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - A polgári perrendtartás 317. §-a és a tkvi rendtartás

37 lalt rendelkezésekre való tekintettel bekebelezés alapjául nem szolgálhatigaz, hogy a Pp. 317. §-a és a tkvi rdts 82. §-á között fennálló eltérés arra az eredményre vezet, hogy kevesebb alakszerűséggel ellátott okirat alapján is elrendelhető lesz ezután a tkvi bekebelezés, mint amely alakszerűséggel ellátott okiratot a perben teljes bizonyító erővel fel lehet használni, ez azonban egy olyan tény. amely előtt a bírói törvénymagyarázásnak is meg kell hajolni. Lehetséges, hogy a tkvi rdts bekövetkező reformja ezt az eltérést meg fogja szűntetni s lekintettel arra, hogy az új perrendtartás a szigorítást azzal indokolja, hogy azt a forgalom biztonsága tette szükségessé, ez a módosítás várható is, mert a telekkönyv nagy fontosságánál fogva még fokozottabban kell a telekkönyvi forgalom biztonságáról gondoskodni, mint a perjog terén. De addig, amíg e változtatás törvény vagy ezt pótló rendelet utján meg nem történik, a kézjegygyei ellátott okiratokat hitelesíttetni nem kell s a kézjeggyel ellátott, két férfitanú által előtteniezett okirat, amelyen egyik férfitanu mint névíró szerepel, továbbra is bekebelezés- alapjául szolgálhat, tekintet nélkül arra. hogy az okirat a Pp. életbeléptetése előtt vagy utáni időben kelt. Felemlítjük, hogy a hitelesített aláírással, illetőleg kézjegygyei ellátott okiratok a tkvi rdts 82. §-ának b) és c) pontja szerint eddig is szolgálhattak telekkönyvi bejegyzés alapjául, aminthogy az így kiállított okiratok alapján jövőben is lehet bekebelezést elrendelni, de nem azért, mert a Pp. 317. §-a az ilyen alakban kiállított okiratokat teljes bizonyító erővel ruházza fel, hanem azért, mert a tkvi rdts az aláírás vagy kézjegy tekintetében hitelesítéssel ellátott okiratokat más alakszerűség nélkül is elfogadja klekkönyvszerüleg kiállított okiratoknak. A bizonyító erő kérdése csak az előjegyzésnél lép előtérbe A tkvi rdts 87. §-a szerint „ha a bekebelezés valamely ma gánokirat alapján meg nem engedtetik azért, mivel az a bekébe lezésre szükséges kellékekkel nincs ellátva, az előjegyzés mindazonáltal megengedtethetik, ha az okirat a 63. és következő §-ok általános rendeleteinek megfelel és a polgári perrendtartás szabályai szerint bizonyítékul szolgálhat." A perrendtartásra történő hivatkozást, a mindenkor érvényben álló és így a jelenleg hatályos 1911. évi I. t.-c.-re kell érteni. Ez alapon tehát előjegyzés adható továbbra is a sajátkezüleg irt és aláirt okiratok alapján is,