Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 3-4. szám - A polgári perrendtartás 317. §-a és a tkvi rendtartás

35 A tulajdonképeni változás az írni nem tudók által kiállított, illetőleg kézjeggyel ellátott okiratok tekintetében van, amennyiben a törvény nem elégedik meg azzal, hogy a kézjegyet két tanú előttemezze, — akik közül az egyik néviró is — hanem a kézjegy birói vagy közjegyzői hitelesítését kívánja meg. Természetes, hogy e rendelkezés csak az 1915. évi január hó 1-je után kiállított magánokiratokra vonatkozik, mig e határidő előtt kiállított magánokiratok alakszerűségei az eddig érvényben volt 1808. évi LIV. t.-c. 167. §-ának rendelkezései szerint birálandók el. Vagyis az 1915. január 1-je előtt kelt és kézjeggyel ellátott magánokiratok perrendszerü bizonyítékul elfogadandók, ha az okiraton két előttemező tanú szerepel és az egyik tanú a kézjegyet tevő névirója. Kérdés már most az, hogy a Pp. 317. §-a idézett-e elő változást a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok alakszerűségei tekintetében ? A feltett kérdésre egészen röviden felelhetünk. A Pp. 317. §-a a telekkönyvi bejegyzés alapjáúl szolgáló okiratok alakszerűségei tekintetében semmi változást sem idézett elő. Álláspontunk indokolására szolgáljanak a következők. A telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok alakszerűségeit eddig sem az 1914. év végéig hatályban volt 1868 . LIV. r.-c. 167. §-a szabályozta, hanem a tkvi rendtartás 82. és 87. §-ai, amelyek az alakszerűségek tekintetében a perrendtartástól eltérő és némileg szigorúbb szabályokat irtak elő. így pl. a Prdts. 167. S-ának a) pontja szerint a sajátkezüleg irt és aláirt okiratok teljes bizonyító erővel birtak, de ennek alapján telekkönyvi bekebelezés megadható nem volt, csak előjegyzés, mert a tkvi rdts 82. §-ának b) pontja szerint a kibocsátó aláírása két férfitanu által előttemezendő volt. Ami különösen a kézjeggyel ellátott okiratok alakszerűségét illeti, a tekintetben a Prdts 167. §-ának c) pontja lényegében azonos rendelkezést tartalmazott a tkvi rdts 82. §-ának c) pontjával, amely szerint a kézjeggyel ellátott okirat, két tanú előttemezése mellett — akik közül az egyik, mint néviró is szerepelt — a bekebelezésre alkalmas s egyben teljes bizonyító erővel is bifó okirat volt. így a kézjeggyel kiállított okiratok alakiságai tekintetében kétség nem merülhetett fel. Most azonban a Prdts 167. §-ával szemben a Pp. 317. §-a lényegesen szigorította a kézjeggyel kiállított okiratok alakszerű-