Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 12. szám

147 szerűségétől, csak olyan könyvkivonat alapján adnak helyt a aálogelőjegyzésnek, amely kivonatból a követelésnek jogi természete (tkvi rtts. 64. §-a) és lejárta megállapítható. Eltérések, kizökkenések azonban éppen a fentebb említettem indokból itt is történnek. Történnek pedig egyfelől abban az irányban hogy a telekkönyvi hatóságok nem veszik figyelembe a K. T.-nek azt az intézkedését, mely szerint bejegyzett kereskedőnek — lehet mondani — csaknem minden ügylete kereskedelmi ügyletnek tekintendő (K. T. 260. és 261. §-ok), hanem azzal a stereotyp indokolással utasítják el az előjegyzési kérelmet, hogy a könyvkivonatból a követelésnek 'jogi természete meg nem állapítható, holott ez igen ritka eset. Másfelől abban az irányban történnek kizökkenésék, hogy a követelés lejártát nem látja a telekkönyvi hatóság a könyvkivonatból megállapíthatdónak, holott a K. T. vonatkozó intézkedései alapján az esetek legnagyobb részében a kereskedőnek a követelése lejártnak tekintendő. Nem szabad ugyanis — nézetem szerint — a telekkönyvi hatóságnak azt vizsgálnia, hogy pl. a kereskedő a megrendelt árút átadta-e valósággal, hogy szállított vagy fuvarozott-e valósággal, mert a dolog természete szerint a vételár, a szállítmányozási, a fuvarozási díj nem könyvelhető el előbb, mint az árúnak átadása, a szállítmányozás, a fuvarozás megtörtént. Abban is állandónak tekinthető a telekkönyvi hatóságok gyakorlata, hogy kereskedelmi könyvekben elkönyvelés tárgyát az ügyletek csak azokkal szemben képezhetik, akikkel a kereskedő az ügyletet közvetlenül megkötötte és akikkel szemben magából az elkönyvelés lérgyát képező ügyletből folyólag van a kereskedőnek követelése. A telekkönyvi hatóságoknak ebből az álláspontjából magyarázható meg az, hogy nem adnak előjegyzést könyvkivonat alapján a kezes ellen, nem adnak előjegyzést könyvkivonat alapján az engedményezett adós ellen, valamint megtagadják az előjegyzést a közkereseti társaság tagja ellen. Soraim elején említettem volt, hogy a telekkönyvi hatóságok bejegyzett kereskedő könyvét sem tekintik bizonyító erejűnek, tehát előjegyzésre alkalmasnak olyan ügyletre nézve, amely ügylet ingatlan tekintetében jött létre. Ez tudomásom szerint a bíróságoknak állandó gyakorlata és ennek a gyakorlatnak folyománya az, hogy építészeknek, építőmestereknek, kőmíveseknek, mint nagyiparosoknak könyvkivonata alapján megtagadják az előjegyzést, mert ebből a könyv-