Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 10. szám - Téved az ember míg törekszik

117 A 390. sz. bejegyzési mintát rövidíteni lehetne, anélkül, hogy annak szabatosságán csorbát ütnénk. Például: . . . alapján az A/I. 1—3. sorsz. jószágtestből Fekete Józsefet, Boros Istvánné Fekete Annát, kiskorú Fekete Jánost és kiskorú Fekete Júliát illető fele részre az özvegyi jog özv. Fekete Mihályné Timár Ágnes . .• . javára, Főjelzálog a jelzálogjog pedig ... a kir. kincstár javára bekebeleztetik. Egyetemleges terhelés . . . Ez a szöveg nem hagy kétséget az iránt, hogy az illeték kinek az ingatlanát terheli s a telekkönyvvezető munkáját nagyban megkönnyíti, felmenti felesleges irka-firkától. A 392. sz. iratminta a + 4—5. sorszám alatt foglalt ingatlan lejegyzését rendeli el, ellentétben — azt hiszem — az összes telekkönyvvezetők felfogásával, akik eddig nem telekjkvből, vagy tkvi betétből, hanem tkvi jószágtestből jegyeztek le. Ha ezt a mintát valamely „papagály-tudásu" kartársam szövegezte volna meg: az okvetlen a -f- 4—5. sorsz. ingatlanok átjegyzését rendelte volna el, mert mi azt tanultuk, .„ . . . hogy átjegyzés alatt azt a müveletet értjük, amikor valamely tjkvbői, illetve tkvi betétből valamely egész tkvi testet . . . jegyzünk át más fjkvbe, illetve tkvi betétbe; — lejegyzés alatt pedig azt a müveletet, amikor nem az egész tkvi testet, hanem annak csak egy részét egészben, . . . vagy pedig a természetben való szétdarabolás és vázrajzi megosztás mellett viszünk át valamely más tjkvbe, illetve tkvi betétbe." (L. a „Telekkönyv" mellékletét képező „Telekkönyvi iskola" című mű 177. oldalát.) Régi rossz szokás utánzását írja elő a 392. sz; bejegyzési minta, ahol azzal a szófölösleggel él, hogy megmondja a tjkvbe, vagy a tkvi betétbe betekintőnek, hogy az 1344. sz. tkvi betétben fölvett földrészletet itt, t. i. az 1344. és nem a 13. sz. tkvi betétben jegyzi le (helyesen: díjFeleslegesnek tartom azt az elvben helyes intézkedést, hogy a jelzálog át jegyzése esetén a hitelezőket értesítjük. Ez a cél fontosságával arányban nem álló anyagpazarlás és nagymértékbeni munkaszaporítás — az egész vonalon. Ezt az „egyszerűsítést" nem köszöni meg sem a biró, sem a vétivező, sem a kiadó, sem a kézbesítő, sem az irattárnok. A 394. sz. rangsor feljegyzésénél feleslegesnek találom megmondani, hogy a kérvényező Molnár György budafoki lakos, mert