Telekkönyv, 1914 (19. évfolyam, 1-12. szám)

Melléklet: Telekkönyvi iskola

29 hozni a múlt hibáit először s gondoskodni azután arról, hogy a jövőben lehetőleg ily hibák elő ne fordulhassanak." Dévány Henrik igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák külön összpontosított telekkönyvi hivatalának főnöke a Jogtudományi Közlöny 1882. évi 49. és 50. számaiban akként nyilatkozott: „Szakképzett telekkönyvvezetőkből, begyakorolt egyénekből kifogyván, mi már sok helyütt érezhető, telekkönyveink nagy veszélynek néznek elébe; mert azon fiatalabbak, kik az ujabb időben magukat önszorgalmuk által ilyenekké kiképezték, igen kevesek... Hiteltelekkönyveink egy része, kivált némely vidékeken, a tényleges állapotnak többé meg nem felel, minélfogva felmerülő esetekben a valóságos birtok kinyomozása, a birtok vagy egészben, vagy részben már harmadik, negyedik kézen is lévén, nagy nehézségekkel van összekötve, ugy hogy a későbbi szerző, kinek egy ilyen birtok tulajdonába jutott, a legjobb szándék mellett is alig képes azt nevére áthatni. Az államra nézve pedig az szintén veszteséggel jár, mert az ilyen hátralévő illetékek nagyrészt behajthatlanokká válnak... Ezen állapot, amellett, hogy a hiteltelekkönyveinket veszéllyel fenyegeti, miután azok annak következtében hiteltelekkönyvi jellegüket vesztik, egyrészt perekre és visszaélésekre szolgáltat alkalmat, s a biróságok, illetőleg telekkönyvi irodák eljárását neheziti, másrészt pedig ugyanazon számosakra, kik az átíratás elmulasztása miatt annak okozói, igen káros, mert ez által hitelképességüket vesztik s tulajdonuk is veszélyeztetve van... Romlásnak indult hiteltelekkönyveinket csak ugy lehet ismét a különben előbb-utóbb el nem kerülhető költséges újbóli fölvétel nélkül, a megkívánt rendbe hozni, sőt valóságos telekkönyvekké is átalakítani, és csak ugy lehet azok vezetését a telekkönyvi intézményhez kötött kívánalmaknak megfelelőleg folytatni, ha azoknak vezetése, valamint a kezelésökkel megbízott személyzet feletti felügyelet egy külön, bizonyos önálló hatáskörrel ellátandó országos központi telekkönyvi igazgatóság alá helyeztetik." A Jogtudományi Közlöny 1883. évi 1. számában Claudius ezeket irja: „Egy mindinkább türh<;tlen, elviselhetlen bajt kezdenek mostanában szellőztetni a lapok. EÍ hiteltelekkönyveink jelen állapota. A nyilvánkönyvi intézmény degeneratiója a vele isme-