Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 3. szám - A pénzügyi hatóságok és az ingatlanokra vonatkozó sorrendi tárgyalások

73 ségi adók, amennyiben az árverés napját megelőzőleg esedékessé váltak és az árverés napjától visszafelé számított 3 évnél nem régibb időről vannak hátralékban; továbbá az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő és a fennálló szabályok szerint törvényes elsőséggel biró illetékek. Habár a törvény világosan meghatározza azokat az adókat és illetékeket, amelyek a jelzálogos hitelezőket megélő sorrendben elégitendők ki, mégis a gyakorlatban számos vita és kétely merül fel a közterhek előnyös és nem előnyös volta felett. Hogy e kérdés minő jelentőséggel bir, elégséges egyszerűen arra az esetre utalni, amikor az árverési vevő a vételár megállapításánál számításba vette a törvényben előirt előnyös tételeket, bejegyzett zálogjoggal biztosított követeléseket és a sorrendi tárgyaláson kiderült, hogy az előnyös közterhek a számításon felül nagyobb összegre rúgnak. Nem szükséges bővebben hangsúlyozni, hogy az ügynevezett hallgatag jelzálogjogok — tudnillik a telekkönyvi bejegyzés által nem biztosított előnyös követelések — mennyire megrendítik a telekkönyvek nyilvánosságában rejlő bizalmat. Világosan szólva, ezeknek a közterheknek előnyös volta azt jelenti, hogy jóllehet a telekkönyvben bejegyezve nincsenek és azok nagysága a telekkönyvből ki nem tűnik, rangsorban mégis megelőzik a telekkönyvi bejegyzés által biztosított többi követeléseket. A fentebb hivatkozott jogszabály szerint az ingatlant köz* vétlenül terhelő adók és illetékek sorozandók előnyösen. Azaz csak az ingatlanra kivetett adó és arra kiszabott illeték. A kincstárt képviselő tiszti ügyészek az adók és illetékek felszámításánál gyakran nem járnak el a kellő gondossággal. A kincstár érdekében oly adókat és illetékeket számítanak fel, amelyek a törvény szerint nem járnak, amely eljárásból a jelzálogos hitelezőkre tetemes hátrány származik. A sorrendi tárgyaláson bemutatott kimutatásokban nemcsak az ingatlant terhelő föld- és házadó és az azok után eső jövedelmi pótadó szerepel, hanem a kereseti és egyéb jövedelmi adó. Hasonló téves felszámítás észlelhető az illetékekre vonatkozólag is. Hogy ez igy van, mutatja az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter már ismételten körrendeletet intézett a pénzügyi hatóságokhoz a közterhek helyes kimutatása tárgyában. Nevezetesen már az 1898. évi január 15-én 100,794/897, sz, a,