Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 11. szám
302 ben a legközelebbi rokonok meghallgatásával ideiglenesen a gyámhatóság határoz.1 1 A 21. § a tartási ügyekre vonatkozó hatáskör mai szabályozását módositja. Az 1877: XX. tc. 11. §-ának utolsóelőtti és utolsó bekezdése ekképen rendelkezik: „A kiskorú gyermek vagy unoka részéről a szülő vagy, amennyiben ennek a fennálló jogszabályok értelmében helye van, nagyszülő részére és viszont fizetendő tartási összeget a gyámhatóság állapítja meg. Az ez iránti határozat a felsőbb gyámhatósághoz hivatalból felterjesztendő." A törvény itt a gyámhatóságra oly hatáskört ruház, amelynek gyakorlására az éppen nem alkalmas. A gyámhatóság nem biróság, hanem a kiskorú érdekeinek gondozására hivatott hatóság ; midőn a gyermek és a szülő, az unoka és a nagyszülő közötti tartási vita felőli itélkedést a törvény a gyámhatóságra bizza, olyan fórumot jelöl ki, amely már hivatásánál fogva nem lehet minden irányban elfogulatlan, amely már hivatásánál sőt felelősségénél fogva a kiskorúnak érdekeit részesiti nagyobb figyelemben és esetleg igazságtalan lehet a szülővel vagy a nagyszülővel szemben. Hozzájárul ehhez, hogy a tartási vita eldöntése szokszor szövevényes bizonyítási eljárást tesz szükségessé; a szülő, nagyszülő vagyoni viszonyainak, az őket más irányban netán terhelő tartási vagy egyéb kötelezettségeknek, a felek keresetképességének, a szükséges tartás mértékének megállapítása oly feladat, amely a gyámhatóságot sajátképeni hivatásában hátráltatja, és amelyet megnyugvással azért sem teljesíthet, mert a vitás ténykörülmények megállapítására szükséges bizonyító eszközökkel nem rendelkezik: tanúvallomást ki nem kényszeríthet, tanút meg ném eskethet, a feleket eskü alatt nem hallgathatja ki stb. Különösen fonák a gyámhatóságnak ez a hatásköre olyankor, amikor a felek, például a szülő részére tartásra kötelezendő gyermekek között nagykorú és . kiskorú gyermek van; a kiskorú gyermekkel szemben a gyámhatóság, a nagykorú gyermekkel szemben a biróság jár el, tehát ugyanaz az ügy két különböző hatóság előtt, különböző eljárások szerint folyik, ami a hatóságoknak kétszeres munkát, a feleknek kétszeres fáradságot és kétszeres költséget, az ellentétes döntések lehetőségénél fogva jogbizonytalanságot és egyéb bonyodalmakat okozhat. Ezt a helytelen állapotot, amely ellen mind a biróság, mind a gyámhatóság köréből merült fel panasz, a törvény a fentidézett törvényi rendelkezés hatályon kivül helyezésével megszünteti és ezeket a tartási ügyeket is ahhoz a fórumhoz utasítja, ahová a tartási ügyek általában tartoznak, tudniillik a' bírósághoz.