Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 1. szám - A telekkönyvi vázrajzok készítéséről

29 első bekezdésének d) betűje és az id. 1889 : XXVIII. tcz. 1. §-a szerint szintén közöltetnek a pénzügyigazgatósággal, mely tehát a hitelező intózezetet e részbon is elláthatja kollő adatokkal. Különben az 1881 : LX tcz. 153. § a első bekezdésének c) betűje szerint az intézetnek közvetlenül is kézbesítendő az árverési hirdetmény és igy csak saját nyilvántartása megfelelő berendezésétől függ, hogy a kellő adatokat már ez alapon felhasználhassa. Egyáltalán ugy véljük, hogy annak elérése, hogy az intézet és a pónzügyigazgatóság más-más alapokra fektetett nyilvántartásaik: mellett is kölcsönösen felhasználhassák egymás közléseit, nagyobb nehézségekbe alig ütközhetik. Dr. V. V. ügyvéd urnák. A felvetott kérdésben abból kell kiindulni, hogy a telekkönyvi térképnek (70971/1896. I. M. sz. rend 8. § 3. pont) csupán az a célja, hogy a földrészletek azonosságának megállapítását megkönnyítse Ugyanez áll azokra a tényleges adatokra — u. n. tárgyilagos ismertető jelekre — nézve, amelyekkel a földrészletek a telekkönyvben ismertetve, megjelölve vannak (művelési mód, helyi fekvés, térmérték stb.) Ezek a telekkönyvi és térképi adatok tehát arra szolgálnak, hogy adott esetben megállapítható legyen, hogy a telekkönyvi részletnek a természetben melyik földrészlet felel meg. Korántsem jelenti azonban ezeknek az adatoknak felvétele azt, hogy azokat a telekönyv és a tkvi térkép hitelesen tanúsítja, vagyis hogy kötelezően azt állapítja meg, hogy a tkvi részletre bejegyzett jogok tárgyának olyan alakuiak kell lenni, mint amilyennek a térkép feltünteti, ott kell feküdnie ahol a térkép mutatja és a tolekköuyv mondja, olyan kiterjedésűnek ós müvelésmód alatt állónak kell lennie, amilyennek a telekkönyv feltünteti stb. A kérdésben forgó esetben ennélfogva egyáltalán nem lényeges az, hogy mit mond a telekkönyv és mit mutat a telekkönyvi térkép és pedig annál kevésbbó, mert ezek nincsenek is összhangban egymással, mivel a térkép nem mutatja az udvart közösnek. Ügyvéd úr azt.irja, hogy a perben megállapíttatott, hogy a két bel* sőségnek azt a részét, amely beépítve nincs mindkét fél közös udvarnak használta. Hát ez a döntő. Az útszolgalom gondolata őröltetett és valójában egy végig nem ve* zetett és gonlolt ötlet. Mert ha ott útszolgalom, tehát telki szolgalom van, kié a szolgáló telek ? Ennek idegennek kell lenni. Azután az udvar nemcsak arra való, hogy járkáljanak rajta. De legnagyobb gyöngéje ennek a gondolatnak az, hogy éppen abból vezetődik le, hogy a kérdéses területet a telekkönyv „közös udvar"-nak nevezi! Kétségtelen bizonyítéka az ötletszerűségnek az a zavaros okoskodás is, hogy „ellenkező felfogás mellett megtörténhetik, hogy az osztozkodók közül az egyik tulajdonos nem tudván egyálta'án építkezni, területét üresen hagyja, az termószesen egészen mint udvar használtatik s ekkor már az egész mint közös udvar vagyonközös* ség tárgya". Hát kérjük alásan, ha már osztozkodás, tehát egy olyan jogtigrlet törtónt, amellyel az döntetett el, hogy melyik területrósz kizárólagos tulajdona A-nak s me'ylk B-nek: akkor egyiknek sincs a másik kizárólagos részén koresni valój i, ott nem használhat semmit és osztozkodás után hogy lőhet vagyonközötsóüiol szó?