Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 9. szám - A telekkönyvi betüsoros névjegyzékekről

253 De a telekkönyvi bejegyzések foganatosításának céljára előnyomó bélyegzőt használni még azért sem szabad, mert a telekkönyvi rendelet 130. § a 1. bekezdésének a) pontja és már idézett 162. §-a értelmében a telekkönyvi bejegyzések szövegének megállapítása a telekkönyvi biró joga és kötelessége. Bélyegző használatának esetében tehát vagy a fent körülirt rendelkezések szenvednének sérelmet, vagy közvetve bár a telekkönyvi biró kényszeríttetnék előre és esetleg nem is általa megállapított bejegyzési szövegek elfogadására, ami a fent előadottak értelmében szintén nem volna helyén. Ugyanez áll, ha nem biró, de az 1912 : VII. tc. 6. § a alapján önálló működési körrel felruházott bírósági jegyző intézi a telekkönyvi ügyeket (13,100/912. IM. számú rendelet 8. §-a). De a bélyegzők kérdéses használata nemcsak szabálytalan, hanem aggályos is. Vonatkozó szabályaink usryanis nem szabják meg azt, hogy a telekkönyvi biró és a telekkönyvvezető, vagy ezek közül egyik a bejegyzéseket a telekkönyvben aláírja s így bélyegző használatának esetében még kézirás sem tanúsítaná azt, hogy a bejegyzés arra hivatott közegtől származik; a bevezető tehát könnyen ismeretlen maradhatna, amely körülmény — amellett, hogy a bélyegző lenyomatok különben is könnyen és észrevétlenül kitörülhetők — viszszaélésekre szolgálhatna okul és a bejegyzések utólagos megváltoztatását és hamisítások elkövetését is megkönnyítené. Azonfelül a sokféle bejegyzések céljára nagyobbszámu és többféle szövegű bélyegzőt kellene készenlétben tartani, amelyeknek könnyen bekövetkezhető elcserélése a telekkönyveket hibás, az eljáró biró által megállapított bejegyzési szöveggel meg nem egyező és sokszor kiigazításokra is szoruló bevezetésekkel töltené meg. De a bélyegzők használata még azért is a legnagyobb mértékben veszélyeztetné a bejegyzett jogok biztonságát, mert a bélyegző igen gyakran nem ad tiszta lenyomatot és még a tiszta lenyomat is idővel lekopik és olvashatatlanná válik, ami a félszázados és ezt meghaladó időtartamra is alapított jogokat még megszűnésük előtt kétségesekké és homályosakká teheti. Bélyegzők használata mellett számos adatot (iktató szám, érkezési idő, ingatlan telekkönyvi megjelölése, kelet, összegek és járulékok, felek neve stb) irni kell, ami sok esetben kétségekre adna okot, vájjon az irott szöveg nem későbbi eredetü-e és igy nem forog-e fenn hamisítás. Mindezek a felsorolt okok a bejegyzések foganatosítására előnyomó bélyegzők használatát célszerűtlenné is teszik. Az 1891: XVII. törvénycikk 3. §-ának első bekezdése alapján tehát felhívom a telekkönyvi hatóságokra felügyelő hatóságokat ellenőrizzék felügyeleti hatáskörükben, hogy a telekkönyvi bejegyzéseket kizárólag kézírással foganatosítsák. A bélyegzők kérdéses használatának egyes észlelt eseteiről a felügyeleti hatóságok — az e tárgyban tett intézkedéseik ismertetésével — tegyenek hozzám jelentést. A m. kir. igazságügyniiniszteinek 1912. évi július 9.-én 32,472/1912. IM« szám alatt kelt rendelete, az 1911: XV. törvénycikk alapján alakult Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége által az 1891: XXXII. törvénycikk alapján kibocsát