Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 1. szám - A telekkönyvi vázrajzok készítéséről

24 hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá a gyámoltak és gondnokoltak (1885 : VI. tc. 13. §.) pénzei, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözöleg elhelyeztessenek és végre, hogy üzl ti és szolgálati biztosítékokra fordíttathassanak akkor, amikor a biztosíték a fennálló szabályok szerint nem készpénzben teendő le. Kii. ítélőtáblai határozattárba fölvett határozat. A budapesti kir. ítélőtábla. — A kir. pénzügy igazgatóság által az államkincstárt illető pénzbírság behajtása céljából a bírósághoz beadott végrehajtási kérvényért díjazás a pénzbírságban elmarasztalt fél terhére meg nem állapítható — 8. szániu polgári határozat A fő- és székvárosi kir. pénzügyigazgatóság az államkincstár képviseletében W. M. s.-i lakos ellen a sommás eljárás 80. §-a és polgári törvénykezési rendtartás 171 §-a értelmében jogérvónyesen k rótt 20 korona pénzbírság behajtása céljából a 39.805/1^81 í. M. E. számú rendelet 5. § a alapján a b.-i kir. járásbíróság előtt az 1911. évi június hó 21. napján 1910' Sp. IV. 1.000/10. szám alatt beadott kérvényében kielégítési végrehajtást kért s ebben a kérvényért felszámított 7 korona díjnak a pénzbirságban marasztalt fél terhére leendő megállapítását, valamint a megállapítandó díj erejéig is a kielégítési végrehajtás elrendelését kérte. A kir. járásbíróság a kérelemnek egyébként helyt adott, a végrehajtási kérvényért felszámított díj megállapítását és annak erejéig a kielégítési végrehajtás elrendelését azonban mellőzte. Ebben az ügyben a fő- és székvárosi kir. pénzügyigazgatóság felfolyamodása következtében a budapesti kir Ítélőtábla a mai napon fenti szám alatt hozott végzésében kimondotta és határozattárába felvétetni rendelte a következő határozatot: A kir. péuzügyigazgatóság által az államkincstárt illető pénzbírság behajtása céljából beadott végrehajtási kérvényért díjazás a pénzbirságban elmarasztalt fél terhére meg nem állapitható. Indokolás: A bírói gyakorlatban állandóan követett szabály, hogy az ellenfél terhére azokért a beadványokért, amelyeket a fel a bírói eljárásban nem ügyvéd utjáu nyújt be, a készkiadásokon kivül díjazás meg nem állap tható. A dolog tormószeténél fogva ennek a szabálynak alkalmazást kell nyernie abban az esetbon is, ha a beadváuyt a kir. kincsár képviseletében nom az állam jogügyi képviseletére hivatott és a niagánfolek ügyvédjeivel egy tekintet alá eső közeg vagy hivatal, hanem az állam egyéb közege vagy hivatala nyújtja be. A kir. kincstárral szemben ennek a szabálynak alkalmazása iudokolv i van azáltal is, hogy amig az a jogelv, hogv az állani jogügyi kip viselője által felszámított dijak, tehát a beadványok díjazása U a bírói eljárásban éppen ugy megállapitandók, mint