Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 7-8. szám - A sok telekkönyv és a jegyző

228 tesitési, kirendelés', biróküldési ügyek), vagy amelyek mint perenkivüli ügyek (pl. okiratmegsemmisités, ügyvéd elleni panasz, anyakönyvi kiigazítás, örökbefogadás, gondnokság alá helyezés stb) a Hí. irattári osztályba tartoztak volna, természetesen nem szolgálhat alapul arra, hogy ezeket az ügyeket a jegyző önálló működési köriben intézze el 5. A rendelet 9. § a és 10. § ának 1. pontja értelmében a jegyző önálló működési körébe tartozik a megkeresés vagy kiküldés alapján foganatosítandó perbeli cselekmény. Idetartoznak tehát mindazok a perbeli cselekmények, amelyeket a s*ját bíróságától vett kikü'detés vagv más bíróság megkeresése alapján akár a hivatali helyiségben, akár a helyszínén kell a jegyzőnek teljesítenie. Nyilvánvaló, hogy a jbiróságnál önálló működei körrel felruházott jegyző csak más bíróság megkeresése alapján, a törvényszéknél alkalmazott ilyen jegyzőpedig rendszerint a törvényszék határozatában foglalt kiküldés alapján foganatosíthat peres ügyben birói cselekményt. 6. A 10. § 2 pontja értelmében vizsgálóbírói munkát végző jegyző előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság, személymotozás, kázkutatás vagy bűnvádi lefoglalás (1891: XVII. tc 33. §) elrendelése tárgyában önálló hatáskörében ne intézkedjék. 7. A 10 § 4. pontjában foglalt rendelkezés a Bp. 475—476. §-aiban foglalt intézkedést nem érinti (F912. T. 297/140. szám). A telekkönyvi álvilel végett az eljárást csak a törvénykezési átcsatolás elrendelése után szabad megindítani. A m. kir. igazeágügyminiszternek alkalma volt a következőket kijelenteni: Az 1890 : XXIX tc 2. $ a értelmében a kir. járásbíróságok és törvényszékek területeinek megváltoztatása a minisztérium által kiadandó rendelettel történhetik meg Az idézett törvénycikknek ezt az általános, kivételt nem ismerő rendelkezését a telekkönyvi hatóságok is kötelesek az 1869 : IV. tc. 19. §-a értelmében szem előtt tartani mind>;n eljárásuknál, igy a telekkönyvátvitelre irányuló eljárásnál is. Abban az esetben is tehát, ha a telekkönyvi átvitelt az teszi szükségessé, hogy közigazgatási átcsatolás folytán egyes torületeket mis telekkönyvi hatóság területén fekvő községhez csatoltak, a telekkönyvi hatóságnak a telekkönyvi átvitel végett az eljárást csak akkor szabad megengednie, ha a miniszté;iutn az 1890: XXIX tc. 2 § a alapján kiadott rendelettel már intézkedett a közigazgatásilag átcsatolt területrészeknek törvénykezési átcsatolása iránt. Mert a telekkönyvi átvitellel szükségképen együtt jár a törvénykezésnek más bíróságra részben való átvitele, ez pedig az 1890: XXIX. tc. 2. §-ának általános, tehát a telekkönyvi átvitelre is kiható rendelkezése szerint csakis minisztériumi rendelettel történhetik meg A telekkönyvi átvitelt szabályozó 8,688/1892. LM. számú rendelet nem irja ugyan elő, hogy a telekkönyvi hatóságnak az átvitelre irányuló eljárás megindításával adott esetekben be kell várni az 1890: XXIX. tc. 2. §-a érteimébon foganatosítandó törvénykezési átcatolás elrendelését De ebből egyáltalában nem következik az, hogy a telekkönyvi hatóságnak nem kellene szem előtt tartani a telekkönyvi átvitelnél az 1890 : XXIX tc. 2. § ának általános szabályát, mert az idézett rendelet csak az átvitelnél követendő eljárást szabályozza és a vonatkozó törvényes felhatalmazás (1891: XVI tc. 23. § 3. pontja) is csupán az eljárás szabályozására adta meg a felhatalmazást. Az