Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 6. szám - A házak fizikai osztásának telekkönyvezése

195 levő telekkönyvezési módjának meg nem felelő volta esetében máskép járjanak el, mint az 59. § osztásainál! Az eltérő szabályozás szüksége tehát csakis az osztás külömbözőségével magyarázható. Miben kellett e külömbözőségnek állani? Miután az 59. § példái csakis a függőleges (verticalis) irányú osztási eseteket emiitik: a 60. §-ban minden valószínűség szerint a vízszintes (horizontalis) irányú, tehát olyan osztási esetekről van szó, amelyekben az osztás által keletkezett részek nem egyebek, mint a ház földszintje és emeletei. E feltevés alapossága mellett szól az a körülmény is, hogy a 60. §-ban emiitett részeknek külön elnevezésük („Hausantheile", „Theilháuser") van, ami mindenesetre arra mutat, hogy ezek a részek különállóbbak, egészletesebbek, mint az 59-ík § eseteiben. Mindezeknél fogva — és arra való tekintettel, hogy a helyszínelés idejében fizikailag osztott emeletes házak bizonyára csak a városokban lehettek — alig lehet kétséges, hogy a 60. § által emiitett városi házrésznek vagy részháznak a horizontálisan osztott városi emeletes házak földszintjét vagy valamelyik emeletét nevezték. Ilyenformán ez a szakasz majdnem kifejezetten nyilatkozik a horizontalis osztás telekkönyvezésének megengedettsége mellett. De hogy az ilyen osztás telekkönyvezésének a helyszinelési szabályokban akadálya nem volt, kétségtelenül kitűnik éppen a soproni házak horizontalis eldarabolását eltiltó 1855. évi aug. 18-iki bel- és igazságügyminiszteri rendelet 2. §-nak második mondatából, mely elrendeli, hogy a házrészek egyesítését a nyilványkönyvekben fel kell tüntetni. („Die eingetretene Besitzvereinigung is in den öffentlichen Büchern ersichtlich zu machen"). Egy betű sem mutat itt arra, hogy a házrészek addigi telekkönyvezése szabályellenes, mert akkor ez a rendelkezés bizonyára legalább is ilyenformán hangzanék: amenynyiben a házrészek külön részletekként vannek telekkönyvezve, ezek egyesitése a telekkönyvben feltüntetendő. Ellenkezőleg. Az idézett mondat nyilvánvalóan felteszi, hogy a kérdéses házrészek minden esetben, tehát szabályszerűen külön részletekként vannak tellekkönyvezve, amidőn egy kétségtelenül általános rendelkezéssel azok egyesítésének tkvi feltüntetését elrendeli.