Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 1. szám - Az ügyvitel egyszerűsítése érdekében

IS az ellenfelek, a fenti példában: „Vasdinnyei Gedeon és neje" nevét is. Ezt pedig bátran elhagyhatná, mert ha tízezer esetben egyszer ezt az iktatóból akarom megtudni, akkor megnézem a legelső beadvány iktatását, ott olvashatom az ellenfél nevét is. Egyébként a hivatalos jelentéseket nem is kellene iktatni, csak az úgynevezett ad számmal ellátni. Már itt megjegyzem, noha a csinos formának magam is hive vagyok, hogy sok hivatalnok a szép, lassú irást a gyorsaság s az állam drága idejének rovására kultiválja. Az iktatóba s a többi kezelési könyvbe" gyöngyszem-betűket ir be szép kacskaringózással. Szinte egy-egy tulipánt rajzol minden nagybetű farkára. Azt az iktatókönyvet azonban más nem nézi? legfölebb néhanapján ő maga keres benne valamit. Fölösleges tehát abban ugy irni, mintha a kaligráfiai világkiállításra vinnék. Szép ugyan, ha a tisztviselő a hivatalvizsgáló elnöknek esztétikai gyönyöröket akar szerezni, az örömöket azonban okozza inkább a gyorsabb munkával és a kevesebb restanciával. * Naplopás az, ha az iktatók lebélyegzik az okiratok át irt bélyegeit. Ezeket a bélyegtörvény szerint, felülbélyegezni nem kell. Nem is tanácsos, mert a felülbélyegzés olvashatatlanná tehet perdöntő szavakat. Azt mondják: azért kell felülbélyegezni a bélyeget, mert igy nem nyalhatják le. Már pedig a felülbélyegzés a lenyalt bélyegek felhasználását segiti elő. Ha ugyanis egy levett bélyeget keresztül ütnek a bélyegzővel, nehezebb ellenőrizni a bélyeg használt voltát. * A rendeletet ki kellene egészíteni azzal, hogy a mindig tömegesen érkező kincstári kérvényeket nem a privát ügyfél nevénél, hanem csak a „Kir. Kincstár" számára nyitott külön lapon kell mutatózni. 29 éves gyakorlatom alatt nem volt rá eset, hogy bárki is keresett volna a mutatóban kincstári kérvényt. Ha 10 évben egyszer keres is valaki, akkor is gyorsan átnézhetjük a kir. kincstár rovatát, amivel kevesebb munka jár, mintha a temérdek érdekelt nevét kell bemutatózni. * A mutató második rovatának ez a cime: „A beadványok