Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

145 helyhatósági bizonyítvánnyal vagy a bizalmi férfiak nyilatkozatával történt kimutatása a telekkönyvezett tulajdonos elleni igénynek, valamint az igény érvényesítése veszélyeztetésének az 1881: LX. tc. 237. § első bekezdése a) pontjában meghatározott kimutatását pótolja. Az előbbi § utolsó bekezdése a zárlati kérelemre megfelelően alkalmazandó. Ha pedig a kereset a már különben megszerzett tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésére irányul, a helyszínén működő bíró (jegyző) a keresetnek hivatalból hitelesített másolatát jelentése kíséretében a telekkönyvi hatósághoz késedelem nélkül beküldi. A jelentésben a beküldés célját és ha a kereset más bírósághoz teendő át, ezt a körülményt a másik bíróság megnevezésével elő kell adni. A telekkönyvi hatóság a kereset beküldött hiteles másolata alapján a pert a telekkönyvben hivatalbóf feljegyzi.1 1 A 33. § célja az, hogy a peressé vált tulajdonjogra nézve addig is, amig a per eldől, a telekkönyv tartalmának olyan megváltoztatását, amely a tényleges birtokosnak hátrányára lenne, kizárja. E célt ott, ahol a tényleges birtokos, még nem tulajdonos és a telekkönyvi bejegyzés a tulajdonszerzést fogja közvetíteni, a zárlat elrendelésének megkönnyítésével biztosítja a § első bekezdése. Két könnyítést nyújt e részben: 1. a kérelem fel- s átvételét a helyszínén működő kiküldött hatáskörébe utalja ; 2. az igénynek különben szükséges közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal való kimutatását, valamint a veszély valószinüségének a kimutatását is elengedi. E kimutatások elengedése indokolt; mert mi sem mutathatja ki erősebben a tényleges birtokosnak a tulajdonjog szolgáltatására iráuyuló személyes ügyét, mint az, hogy ő tényleg birtokba lépett és birtokbau vau ; a veszély valószínűsége meg pusztán abból következik, hogy nem ő, hanem ellenfele van a telekkönyvben tulajdonosként bejegyezve, midőn a tényleges birtokos igényének érvényesítését is veszélyezteti, hogy ellenfele, noha birtokban nincs, a telekkönyv alapján az ingatlanról rendelkezhetik. A zárlati kérelem elintézése a perbíróság hatáskörébe tartozván (1881: LX. tc. 238. § első bekezdése), erre megfelelően kiterjesztendők az előbbi § utolsó bekezdésének a szabályai. Ellenben ott, ahol a tényleges birtokos már tulajdonos is és a per csak arra irányul, hogy a telekkönyv tartalmát kiigazítás (kitörlés) utján az anyagi jogállásnak megfelelően megváltoztassa, az első bekezdésben körülírt cél a fennálló jog értelmében perfeljegyzéssel érhető el. Erről a § második bekezdése rendelkezik és kimondja, hogy a kiküldött biró vagy jegyző a keresetűek hivatal-