Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

104 lyen a végrehajtást szenvedő fél árverelőként és az általa tett legmagasabb ígéret nyomán vevőként szerepel, a törvény által nincs függővé téve a. felek esetleges előterjesztésétől vagy belenyugvásától, hanem a törvénynek oly feltétlen erejű tiltó rendelkezésébe ütközik, amelynek a végrehajtási eljárást vezető s az eljárás szabályszerűsége felett őrködni hivatott bíróság hivatalból is köteles foganatot szerezni. Nem alkot kivételt e szabály alól az sem, ha az árverés nem közvetlenül a végrehajtást szenvedő ellen volt elrendelve, hanem a végrehajtási törvény 185. §-ához képest a késedelmes vevő ellen; mert emez ujabb árverés által a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő közötti jogviszony mit sem változik és akár az első, akár pedig a 185. § szerinti ujabb árverésről legyen szó, egyik esetben sem engedhető meg, hogy a végrehajtást szenvedő fél a végrehajtási eljárás eredményeit esetleg ujabb s ujabb sikertelen árverések által meghiúsíthassa. Ezt követi tudtommal állandóan a többi kir. Ítélőtábla joggyakorlata is. De kérdés, hogy meglehet-e hivatalból semmisíteni az ilyen árverést akkor is, ha ugy az előterjesztésre nézve megszabott 8 nap, valamint az utóajánlatra nézve az 187. §-ban (1908. évi XLI. tc. 27. §) meghatározott 15 nap alatt eme jogorvoslatok egyike sem adatván be az ujabb árverés már jogerőre emelkedett ? A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 1908. évi december hó 8.-án 2939. sz. alatt kelt határozatában azt mondotta, hogy a már jogerőssé vált árverést abból az okból, mert az árverésre kiirt ingatlant olyan egyén vette meg, aki az árverésen az 1881: LX. tc. 185. §-a szerint részt nem vehetett, hivatalból sem lehet megsemmisíteni. E határozat azonban a budapesti kir. Ítélőtáblának fenébb említett határozata mellett meg nem állhat; mert az 1881: LX. tc. 169. és 179. §-ainak egybevetéséből csakugyan nyilvánvaló az, hogy az oly árverés joghatálya, melyen a végrehajtást szenvedő fél árverelőként és az általa tett legmagasabb igéret nyomán vevőként szerepei, a törvény által nincs függővé téve a felek esetleges előterjesztésétől vagy belenyugvásától, hanem a törvénynek oly feltétlen erejű tiltó rendelkezésébe ütközik, amelynek a végrehajtási eljárást vezető s az eljárás szabályszerűsége felett őrködni hivatott bíróság hivatalból is köteles