Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A jelzálogi egyetemlegesség korlátolása

12 jognak, hanem a követelésnek az összege. Azután abban a téves felfogásban van a tkvi hatóság, hogy a jelzálogi egyetemlegesség esetében a zálogjog nem több (t. i. annyi, amennyi a jelzálog), hanem csak egy. Ennek a két sarkalatos tévedésnek a közrehatását mutatja az a nyilván helytelen conclusio, amely szerint az egyetemleges jelzálogok mindegyike egyenlő összegekkel lehet csak terhelve. Teljesen figyelmen kivül van itt hagyva maga a főjog, t. i. a követelés, vagy éppen azonosítva a mellék-, a. járulékos joggal: a zálogjoggal. Ha állana az, amit a tkvi hatóság mond, akkor jelzálogilag egyetemlegesen volna biztositható az én A elleni 300 K-ás &ó7csönkövetelésem, B elleni 300 K-ás vételárkövetelésem és C elleni 300 K-ás Aázöérkövetelésem, ezeknek külön-külön betétekben felvett telkein. Mert ha csak összegegyenlőség kell, az igy megvolna. A törvény (tkvi rdtás 106. §.) világosan a követelés azonosságát és osztatlanságát jelöli meg az egyetemlegesség keletkezésének előfeltételéül. Ennek az előfeltételnek utólagos megszűnése maga után vonja az egyetemlegesség megszűnését, de csakis ezt, vagyis mindössze annyi történik, hogy az egyetemleges jelzálogokból önálló jelzálogok lesznek. Nem pedig az, ami a tkvi hatóság szóban forgó kijelentéséből okszerűen következnék, t. i, a zálogjogmegszünés. Mert ha „a zálogjog oszthatlan lévén, mindkét betétben csak egyenlő összeg erejéig állhat fenn": ebből csakis annak kell következnie, hogy tehát ha az egyik betétben részleges törlés történik, akkor „a zálogjog" nem „állhat fenn", vagyis akkor meg kell szűnnie. Avval is argumentál a tkvi hatóság, hogy az ilyen részleges törlés „lehetetlenné tenné a főbetétből a mellékbetét állásának megállapítását." Miért? Hiszen az a tkvi rdtás 108. §-a szerint éppen a főbetétben teljesítendő ? A tábla megváltoztatta a fentis.nertetett határozatot és a részleges törlési kérelemnek helyt adott. Ez a határozat avval van in- i dokolva, hogy a kérelem teljesítése „a tkvi rdtás vonatkozó 116—118. §-aiban foglalt rendelkezésekkel ellentétben nem áll. . E szakaszok a telekkönyvvezetés módját írják elő azokra a törlési esetekre nézve, amelyek a követelésnek (egészbeni vagy részbeni) vagy valamelyik jelzálognak — mint ilyennek — megszűnése folytán következnek be. Ezek tehát merőben eljárási, alaki szabályok. Itt azonban anyagi jogi kérdésről van szó, mert az, hogy a jelzálogi egyetemlegesség korlátolható-e vagy sem, nagyon