Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban

13 is anyagi jogba vág. Nem az alaki, hanem az anyagi jogszabályok között kellett volna tehát a táblának érveket keresni. Ez esetben azokat a tkvi rdtás 10b\ §-ában bizonyára megtalálta volna. R végrehajtási novella a gyakorlatban.*) Irta Z. 5. A novella 20. §-a a végrehajtási törvény 120. §-ának némely hiányait akarja a végrehajtást szenvedő javára reparálni. Az e részben elérhető eredmény azonban elenyészően csekély. Az 1881 : LX. tcz. 105. §-a alapján, mely igy szól: „Hivatalból foganatosított végrehajtás esetében a kiküldött az árverést is hivatalból (20. §.), ellenesetben pedig csak akkor tarthatja meg, ha akár a végrehajtató, akár a végrehajtást szenvedő személyesen vagy képviselő által az árverési határnapon megjelen (nincs megmondva, hogy hol? az árverési színhelyen vagy pedig ezt megelőzőig a kiküldöttnél?) vagy bejelenteni (tehát Írásban) miszerint magát az árverésen képviseltetni nem akarja, de az árverés foganatosítását kívánja." Két magyarázat érvényesült a gyakorlatban. Az egyik ugy értelmezte a törvényt és ez kétségtelenül a végrehajtást szenvedett javára szolgált, hogy a bírói kiküldött csak akkor ment ki az árverés színhelyére, ha az árverés megtartását az árverés határnapján nála a hivatalos helyiségében bejelentették, még pedig vagy a végrehajtást szenvedett, vagy pedig a végrehajtató.**) És ez a magyarázat, amint a fenti idézetből látható, nem is volt ellentétben semmikép a törvény szigornan vett parancsával. Igaz, hogy a másik sem ellenkezik a törvénnyel, amely azt kívánta, hogy — hacsak előzetesen be nem állíttatta az árverést a végrehajtató — a kiküldött mindenesetre menjen ki a helyszínére s ott győződjék meg arról, vájjon ott van-e a végrehajtatok valamalyike, illetve ezek híján a végrehajtást szenvedett és valamelyikük kívánja-e az árverés megtartását ? Azonban ez a magyarázat oda *) Az előző közleményt lásd a XV. évf. 12-ik számában. **) A végrehajtató jelentkezésének figyelembe vétele is kétféleképen érvényesült a gyakorlatban. Az egyik magyarázat szerint a végrehajtató csak annak a végrehajtatónak jelentkezésére foganatosíthatta az árverést, aki annak kitűzését kérte, a másik szerint pedig bármelyik foglaltató jelentkezésére, a kinek a V. T. 120. §-a alapján az árverés elrendeltnek volt tekintendő.