Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A jelzálogi egyetemlegesség korlátolása

9 tandó ; ha az adós nem élt e joggal, akkor a szolgáltatás az adósra nézve terhesebb tartozás kielégítésére fordítandó, ha pedig e tekintetben a tartozások közt különbség nincs, akkor a szolgáltatás a tartozások közt aránylagosan osztandó meg. (V. ö. vhtási törv. 86. §. végbek.) Ha tehát a mi esetünkben A nem nyilatkozott arra nézve, hogy melyik egy vagy több jelzálogot és mennyiben akarja tehermentesíteni, akkor — mivel a jelzálogok egyenlően vannak terhelve — a jelzálogok mindegyike felszabadítandó 100 K erejéig. Ebben az esetben tehát a különben egységes követelés a jelzálogi biztosításra vonatkozóan felosztatott. Lássuk most a második esetet. Ebben az esetben már feltétlenül követelheti a jelzálogos hitelező a 600 K-nyi hátralék felének B, másik felének pedig C jelzálogából való kielégítését. Mert igaz, hogy a jelzálogokat egyenkint itt is csak a követelési összegnek V3 része terheli, ennél többnek a kielégítését itt sem lehet egyik jelzálogból sem követelni, de ennyi mindegyikből és bármelyikből, tehát még a résztörlesztést teljesített A jelzálogából is követelhető. Vagyis itt a követelési összeg V3 része nem individualizált hányad, hanem csak mérték, amely jelenti azt az értékmaximumot, amelynek erejéig a hitelező a jelzálogokból követelésének kielégítését igényelheti. Ilyen formán ebben az esetben a jelzálogok a követelési összegnek voltaképen mindegyik részét biztosítják, mert annak bármelyik része követelhető a jelzálogok mindenikének és bármelyikének árverési vételárából — mindaddig, mig az a követelési összeg Va részénél nem nagyobb.*) Éppen olyan korlátolt egyetemlegesség ez, mint a milyennel a részvényesek vagy a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezetek tagjai felelnek a társaság kötelezettségeiért. (Keresk. törv. 147. és 231. §§.) A különbség tehát a két eset között az, hogy az elsőben a követelési összeg valósággal, a másodikban pedig csak — mint mondani szokás — eszmeileg van osztva. A római jog szerint az u. n. eszmei részek : partes pro índiviso incertae. Vagyis az eszmei részekre való tagolás valójában nem osztás. Amidőn tehát mégis osztásról szólunk, akkor evvel a kifejezéssel csak szemléltetni akarunk. Tulajdonközösség esetében sincsen felosztva a közös dolog (optkv. 361. §.), mégis azt mondExner: Die Simultan — Hypotheken des heutigen österr. Rechtes. (Grünhuf s Zeitschrift V. B.)