Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 7-8. szám - Az igazságügyi reformok és a "Telekkönyv"

114 olcsó és jó igazságszolgáltatás igéretföldjétől még elég messzire vagyunk. Az uj perrendtartási törvénytől is sok jót és szépet várhatunk. Hogy milyen gyakorlati előnyöket rejt méhében ez a korszakos reform a jogélet terén: azt az idő fogja megmutatni s ennek méltatása nem is tartozik az én szerény tollamra. Mint a gyakorlat emberének azonban szabadjon a figyelmet arra a térre fordítanom, emelynek bár csak egyszerű munkása vagyok, de amelyet hivatásomnál fogva ismerni remélek: a telekkönyvi eljárásra. Sehol sem oly káros és szembetűnő a törvényhozás mulasztása mint itt, ahol az alkotmányos kormányzás helyre állítása — több mint 40 év óta — is még mindig a császári pátens a jogforrás, az eljárási szabály. Az igazságügyi kormánynak az a szándéka, hogy az uj magyar polgári törvénnyel akarja törvénybe foglalni az anyagi telekkönyvi jogot, — amelynek a megteremtéséhez a igazságügyi miniszter úr szerint is még vagy hat év szükséges, nem mentheti fel a kormányt és törvényhozást az alól a kötelezettsége alól, hogy az eljárás — az alaki jog — szabályozásáról ne tegye meg azt, ami már most megtehető s ami a lényeg érintése nélkül az egész telekkönyvi eljárást olcsóbbá és gyorsabbá teheti. Ugy tudom, hogy az igazságügyminiszteriumot is élénken foglalkoztatja ez a kérdés; de mert a reform irányáról és terjedelméről semmi sem szivárgott ki, talán nem végzek meddő munkát, ha ahhoz évtizedes tapasztalataim alapján hozzá szólok. Én a telekkönyvi eljárásnál elsősorban is a bírói közreműködést tartom feleslegesnek. Ebben a felfogásomban nem állok egyedül s hiszem, hogy ha annak az ország pénzügyi helyzetére is messze kiható indokolását adom. — abban a követőim száma megsokasodik. A telekkönyvi ügyvitel, — az alig számításba jöhető egy-két peresügy - és az ingatlani végrehajtási eljárás kivételével — pusztán alakiság, ahol bírói tudásra és cselekedetre nincsen szükség. A telekkönyvi forgalmat a már megszerzett jog hatósági iixirozására, biztosítása képezi. A telekkönyvi jogok megszerzését pedig vagyonérdekelt felek akaratából szerkesztett köz- és magánokiratokkal, vagy pedig pereskérdéseknél az illetékes bíróság jogerős ítéletével lehet igazolni. Mindkét esetben a telekkönyvi hatóságnak a jogszerzés és vesztés érdemi bírálata nélkül az a kötelessége, hogy az ennek telekkönyvi érvényesítésére irányuló