Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 7-8. szám - Az osztott tulajdonról

111 fordul elő — mint épen a kincstári bányatelepeken — nemcsak a felekre, hanem a betétszerkesztésre nézve ís hátrányos. Mert a betétszerkesztésnek egyik fő czélja a tlkvi állapotnak a tényleges állapottal, úgyszintén a kataszterrel való összhangba hozása is. Ez pedig csak ugy lehetséges a jelen esetben, ha a kataszter által bemért házak illetve felülépitmény a tényleges állapotnak megfelelően, a föld- és épülettulajdonos között megosztva lesz felvéve. Miután pedig a betétszerkesztő bizottság ezeket nem veheti fel, ez ingatlanokra vonatkozó betétek a tényleges állapotot nem fogják fedni s a kataszterrel sem lesznek összhangban. Mig ugyanis a rendszerint vagyontalan haszonvevő tulajdonosok a betétszerkesztési eljárás* során ezen jogviszonyukat valószínűleg rendeznék, mert ez költségükbe nem kerül, addig rendes uton a költségek miatt aligha rendezik. Nem találom indokát annak, hogy mig rendes uton az ilyen megosztások keresztül vihetők, a betétszerkesztő bizottságtól miért vonatott meg az azok felvételére vonatkozó jogosultság, annál kevésbbé, mert a bizottság a helyszínén a felekkel, a bizalmi férfiak jelenlétében nyilvánosan s közvetlenül tárgyalván, a való tényállást mindig könnyebben kiderítheti, mint az írásbeliségre utalt telekkönyvi hatóság. S az osztott tulajdonnak ily módon való felvétele sem járhatna senkire sem jogsérolemmel. Más elbírálás alá esnék tormés/xteson, ha a főtulajdonos a megosztáshoz nem járulna hozzá. Az osztott tulajdont a magyar általáuos polgári törvénykönyv tervezete is felveszi rendszerébe akkor, amikor a határidőhöz kötött és tlkvi bejegyzés tárgyát képező épületjog (superíicies) jogintézményét constituálja. Az épületjog a jogosultság az épületre és építésre. A superíiciesnek a polgári törvénykönyv rendszerébe való felvételére vonatkozó vita azon dőlt el, hogy habár a felvétel a tulajdonnal ellenkező osztott tulajdonra is vezet, mégis annak hely adandó, mert a gyakorlati életben — különösen fejlődő városokban — lépten-nyomon előfordnl s „az élet tul teszi magát a jog kategóriáin".* * Az 5844/1908. ÍM. sz. rendelet az 1891 : XVI. tcz. 23. §-ának 4. pontjára van alapítva. Szerény nézetem szerint az itt adott törvényes fölhatalmazás nem terjedt ki olyan intézkedésre, mint amilyen a rendelet 4. pont-