Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 12. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban. 1.- 4. [r.]

167 E rendelkezés helyes. Egy bökkenő van azonban a dologban, az t. i., hogy ezt a rendelkezést első részében eddig kellően végrehajtani nem lehetett. A végrehajtatok legnagyobb része csak a fizető pénztárt és az utalványozó hatóságot jelöli meg olyanokként, mint akik a letiltásról értesitendők, mert arról, hogy számvevőség a pénztár, avagy az utalványozó, hatóság mellett müködik-e, halvány sejtelmük sincs. De honnan is legyen ? Hiszen a közigazgatásban való professori jártasság mellett sem lehet elképzelni halandó embert, aki ex abrupto ismerné nemcsak a közhatóságok, hanem mivel a joggyakorlat a 83. és 8 í. § ok alkalmazási körét kiterjesztette, a különböző vasutak s nagyobb nyilvános számadásra kötelezett vállalatok utalványozási, számfejtési és pénztári kezelési rendszerét. A félnek nem fizeti ki magát, hogy egy-egy ilyen aprócseprő kérdésben hosszas törvény- és rendelet tanulmányozásba fogjon, a bírónak pedig egyszerűen lehetetlen ellenőrizni a megjelölés helyességét, mert nem ér rá. Ez kétségtelenül baj a végrehajtatóra nézve, mert az elsőbbségi sorban hátrább eshetik. Egyszerűen attól függ ilyenkor az elsőbbsége, hogy a pénztár felett álló hatóság egy nap, egy hét vagy egy hónap múlva közli-e a letiltási rendelvényt saját számvevőségével. Az odaérkezés napja, órája állapítja meg azután a foglalás hatályosságának idejét. * Félbeszakítjuk itt e jeles czikkirót, aki az elsőbbség kérdésében tévedésben van. A kielégítés sorrendjében való elsőbbséget nera a foglalásról való értesülés, hanem a foglalás időpontja határozza meg. Kitűnik ez a vhtási törvény 126. §-nak negyedik és főleg ötödik bekezdéséből. E törvényhelyek szerint a közpénztár a nála többek részére lefoglalt összeget a bírósághoz teheti le, amely esetben a foglalás időrendje szerint összeállított kimutatást és a rendelvényeket csatolni köteles, a bíróság azután a felosztást a 118. és 119. §-ok szerint eszközli. A 110. §-nak 7-ik bekezdéséből kivehetőleg a kielégítés a zálogjogi elsőség sorrendjében történik; a zálogjog pedig a vht. törv. 47. §-nak második bekozdése szerint a foglalás időpontjában keletkezik (a tkvben bejegyzett zálogjoggal biztosított követelés kivételével — 1. 79. §. —). Hogyan is lehetne másképen a foglalás hatúlyos a vhtást szenvedettel szemben mindjárt annak foganatosítása időpontjától kezdve ? ! Az pedig csak kétségtelen, hogy a pénztár a kielégítésben más sorrendet nem követhet, mint amilyent a bíróságnak kellene megállapítani, ha a pénztár a lefoglalt összeget vagy összegeket esedékességük után a 126. §. értelmében a bírósághoz tenné le. Az, hogy a foglalás a pénztárral szemben attól az időponttól fogva ha tályos, amelyben — előbb maga a pénztár, most a számvevőség — a foglalás