Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 11. szám - A stornó-dij

150 logkölcsönöket nyújtó pénzintézeteknek kötelezvényeit nem is vennők számításba, már a fönti szám elég indokolttá teszi azt a kívánságunkat, hogy a bíróságok jöjjenek tisztába a stornódij természetével és fejlődjék ki az idevonatkozó kikötés tekintetében egységes, a forgalom és jog kívánalmainak megfelelő birói gyakorlat. A kártalanítási dij a kölcsönszerződésekben szabály szerint arra az esetre van kikötve, ha a kölcsön korábban fizettetnék vissza a hitelezőnek, mint amily időre a kötelezvény szerint nyújtatott. Miután a dij a kölcsönnek, illetve a kölcsön mindenkor fennálló, visszafizetésre kerülő részének bizonyos százalékában van megállapítva, könnyen támad az a látszat, mintha a stornó is valami kamat volna. Ez a látszat indította a Kúriát arra, hogy 4491/1906. P. sz. a. téves Ítéletét megalkossa. Mindkét alsóbirói Ítélet megváltoztatásával, sőt korábbi gyakorlatának is szem elől tévesztésével azt mondotta itt ki a Kúria, hogy „ha az adós a hitelezővel szemben a tőke és kamat megfizetésen télül, azon esetre, ha a tőkét és kamatot bizonyos időn belül visszafizeti, kártalanítási dij (stornó) megfizetésére is vállalt kötelezettséget: ezen kártalanítási dij az 1811: VIII. tczikk 2. §-a szerint kamat jellegével bir és így a 8°/o kamatot meghaladó kártalanítási dij nem sorozható." Az indokolás lényegileg az 1877. Vili. tczikk 2. §-ának betűszerinti értelmezésén nyugszik, amely törvényhely szerint: „Kamat alatt nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozás értetik, hanem bármely dolog vagy haszon, melynek adására vagy teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén illetőleg visszatérítésén kívül kötelezettséget vállal". Az élet és forgalom már rég túltette magát ezen szakasznak betűszerinti értelmezésén. Hiszen egyébként kamatnak kellene venni azokat az illetékeket, nyugtabélyegeket is, amelyeket az adósnak a kötelezvény szerint a hitelező részére megtérítenie kell, sőt esetleg a tüzbiztosítási dijakat is, ha a hitelező azokat jelzálogának biztonsága szempontjából beköveteli. De még a törvény betűszerinti értelmezése sem mondja azt, amit a Kúria. A törvény tudniillik a kölcsönnek szerződésszerű, a kikötött lejárati időben való visszafizetését és az ekkor kivánt többletteljesítéseket akarja kamatnak minősíteni, de nem zár ki bizonyos megtérítéseket arra az esetre, ha az adós egyoldalulag eltér a szerződéstől és a kölcsön nem a szerződésszerinti, nem a kötelezvényben kikötött lejárati időben, hanem korábban fizettetik vissza. Nem is zárhatta ezt ki a törvény*