Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 9. szám - Az utóajánlatot tevő által előlegezendő ujabb árverési költségekről

Í18 hogy a megállapított, a 25. §. esetében pedig a kiegészített bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét legalább egytized résszel meghaladó ajánlatot tegyen és egyszersmind az előbbi árverés költségeihez mért összegben az ujabb árverés költségét előlegezve. A végrehajtási novella (1908. XLÍ. tcz) 27. §-ának az a rendelkezése, hogy az utóajánlatot tevőnek az ujabb árverés költségeit „az előbbi árverés költségeihez mért összegben" kell előlegeznie, a gyakorlatban különféle felfogásokra, különböző értelmezésekre adott alkalmat, amelyek azután arra vezettek, hogy maguk a felsőbíróságok is e kérdésben homlokegyenest ellenkező határozatokat hoztak. így a pécsi kir. tábla 1910 február 7-én 176/910. P. sz. alatt hozott végzésével kimondotta, hogy az utóajánlat folytán megtartott ujabb árverésnek az árverési vevő által viselendő költségei alatt, tekintettel arra, hogy ez az árverés a végrehajtató és csatlakozott társainak közbenjárása nélkül is foganatosítandó, a Vhn 7. §-a 2. értelmében csak az a költség érthető, mely az ujabb árverés hirdetésével és a kiküldöttnek az árverés foga~ natositása körüli eljárásával felmerül] nem pedig az a költség is, melyet végrehajtató és csatlakozott társai az ujabb árverésnél való megjelenésükért felszámítanak. Ellenben a budapesti kir. tábla 1910 máj. hú 6-án 2810/910. P. sz. alatt hozott végzésével kimondotta, hogy az 1908 : XLI. tcz. 27. §-a szerint az utóajánlati árverés az általános szabályok szerint történik, következésképen a végrehajtató hitelező képviselője utján az utóajánlati árverésnél annál is inkább megjelenhetik, mert a kir. Kúriának II. számú teljes ülési polgári döntvénye értelmében, ha a végrehajtást s/envedö az ujabb árverési határnapon az árverés megkezdéséig a végrehajtató követelését kifizeti, az árverés az utóajánlattovő beleegyezése nélkül is felfüggesztendő; amiből folyik, hogy az ujabb (utóajánlati) árverés által a végrehajtató jogai közelről érintetvén, emez árverésen végrehajtatónak megjelenni érdekében áll, s ebből folyóan felmerült dijai és kiadásainak megtérítését az árverési vevőtől igényelheti, aki az ujabb árverés költségeit a törvény intézkedése értelmében viselni köteles. E két ellentétes felfogás között pedig óriási a különbség. Az első felfogás szerint az utóajáulatot tevőnek minimális^ a második szerint azonban maximális összeget kell az ujabb árverés költségeire bírói letétbe helyezéssel előlegeznie. Lássunk egy gyakorlati példát olyan végrehajtási ügyből* ahol Csatlakozott végrehajtatok is vaunak. Mielőtt tovább mennénk^ meg kell állapítanunk, hogy mit kell értenünk árverési költségek alatt? Az 1881: LX. tcz. 189. §. a., pontja szerint a vételárból a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként mindenekelőtt kielégitendők a végrehaj tatónak és a 166. és 167. §§. eseteiben a csatla-