Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 1. szám - A tkvi rts. 155. és az 0. P. T. K. 469. §§-ról

4 tásának következményeit viselje is. Az aki a zálogjogot a követelés kifizetése után a tkvből nem töriilteti, ha véletlenül erre a még ki nem törült zálogjogra valaki alzálogjogot szerez, — fizessen másodszor is. Ámde hogyan fér meg az osztó igazsággal, hogy az ingatlan tulajdonosa csak azért, mert mulasztást követett el, mert idejekorán a zálogjogot ki nem törültette s mert arra időközben valaki alzálogjogot szerzett, — kétszer fizessen. Hogy Ítélje meg ezt a biró. ki uton-utfélen tapasztalja, hogy a tkvi intézmény népünk vérébe nem ment át, s ki minden untalan tapasztalhatja, hogy nálunk még a hatvanas évekből szép számmal vannak bekebelezett zálog- és végrehajtási zálogjogok s hogy azokkal sem a tulajdonos, sem későbbi jogutódai a kifizetés után nem törődtek. E két ellentét a törvény rideg szava, s az, hogy gyakran észlelt nembánomságból marasztalni valakit még sem lehet, — áll egymással szemben, s majd az egyik, majd a másik irányban mozog a bíró ítélete, s hajlik majd erre, majd amarra. Könnyebb a biró helyzete, ha csupán a törvényre támaszkodva ugy hozza meg az Ítéletet, hogy ha a tulajdonos mulasztást követett el, viselje is annak a következményeit. Annál könnyeb a helyzete, mert hiszen rosszhiszeműséget bizonyítani vajmi nehéz. Még ott ís ahol erre a fél igazán rászolgálna, csak következtetések utján jutunk arra az eredményre, hogy a jogszerző „tudhatta volna ezt vagy amazt" s ezért marasztaljuk. De a bírónak Ítélete meghozatalánál éreznie is kell s keresni és eltalálni az igazságot. Hát bizony az igazságot jövőben ís sokszor ugy fogja osztani, ahogy a felebbezési bíróság osztotta! És ennek csak egy elfogadható indoka van, hogy ezért a mulasztásért oly jogkövetkezménnyel sújtani az adóst, hogy másod* szor is fizessen, — nem lehet. Minden egyéb indok, melyet a törvény ellenére hozott ítélet támogatására felhozunk, lehet többé kevésbé csattanós és tetszetős, de egyúttal erőltetett is. Hogy a követelés nem állt akkor fenn, mikor az alzálogjog bekebeleztetett, s így a végrehajtás hatálytalan, azt csak a be nem kebelezett követeléseknél lehet helyesen állítani. Ha a végrehajtás foganatosítása alkalmával lefoglaltattam ily követelést, melyről később kitűnik, hogy fenn nem áll, természetes, hogy a foglalás hatálytalan volt, mert olyas valamit foglaltam, mi nem létezett Ámde az 0, P, T. K, hivatkozott §-a egyenesen megmondja, hogy a zú«