Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 1. szám - A tkvi rts. 155. és az 0. P. T. K. 469. §§-ról

O logjog a kifizetés által meg nem szűnt. Tehát létezőt foglaltain. Ez olvasható ki a pozsonyi tábla hivatkozott határozatából is. Ha jóhiszemű foglaltató voltam, akkor csupán az a körülmény, hogy az alzálogjog szerzésekor a követelés fenn nem állt, nem elegendő. A felebbezési biróságnak az az indokolása, hogy az a jogi elv, hogy a tkvbe bekelezett jogok törlése csak a szerzés rosszhiszeműsége esetén rendelhető el: nem vehető alkalmazásba akkor, ha az illető jogát végrehajtás utján szerezte meg, erőltetett és meg nem álhat. Ami áll a közönséges zálogjogra, áll a végrehajtási zálogjogra is. Könnyen elképzelhető az az eset, hogy az alapzálogjogot nyert hitelező a saját hitelezőjének biztosítékul saját zálogjogát ajánlja fel. Ez a hitelező nem él jogával, s nem kebelezteti követelését az alapzálogjogra. Csak idők múlva, mikor az adós kezd rosszul gazdálkodni siet a tkvbe, s bekebeleztetni akar. Ámde ekkor már az alapzálogjogot nyert hitelező ki van fizetve, s azonkivül meg is előzte egy másik hitelező, ki az alapzálogjogra időközben végrehajtási alzálogjogot szerzett. Van tehát az alzálogjogon egy végrehajtási uton bejegyzett alzálogjog s egy közönséges alzálogjog. Az ingatlan tulajdonosa minkét alzálogjog ellen pert iudit s mindkettőt ki akarja a tkvből tuszkolni s mindkettőnél csak az a védekezése, hogy a zálogjogon bekebelezett követelést már kifizette. Vájjon nem egyenlő elbirálás alá kerülne-e mindkét alzálogos hitelező. Lehefne-e a később bekerülő közönséges alzálogos hitelezőt — csak azért, mert jogát az alapzálogjogot nyert hitelezőtől deriválja — meghagyui a tkvben, mig a korábbi s végrehajtási alzálogjogon bekerülőt onnan kituszkolni ? Azt hiszem, hogy nem, mert a fent töbször hivatkozott §§. a két zálogjog közt nem tesznek küiömbséget.*) *) A magunk részéről csak arra figyelmeztetünk, hogy az 3 869: V. t.-cz. 19. §-ának első bekezdése szerint a biró a fennálló jogszabályok alapján tartozik ítélni. Nem tehetjük tehát magunkévá azt az álláspontot, hogy a biró a „törvény ellenére" is itélkezhetik, ha mindjárt a törvény alkalmazását adott esetben „igazságtalannak" találja is. Mert mire valók akkor a törvények ?! Kit védenek akkor azok meg, ki bizhatik az erejükben ?! (De lege íerenda sem oszthatjuk különben a jeles czikkiró álláspontját. Az anyagi nyilvánosság elve — publica fides — lelke a telekkönyvi intézménynek. Ha a jog a valóságos jogállástól eltérő tkvi jogállást a jóhiszemű szerzők irányában helyesnek és teljesnek nem tekinti: akkor a telekkönyvi intézmény mit sem ér, mert ha a telekkönyvben bizni nem lehet, akkor számbavehetö telekkönyvi forgalomra sem igen lehet kilátás. Ennek pedig éppen az a nép vallaná leginkább kárát, a melynek — a czikkiró ur nézete szerint — „a vérébe nem ment" át a te* lekkönyv.) tizerk,